Szatmári Imre: Békés megye középkori templomai (Békéscsaba, 2005)

142 része Árpád-kori, kisebbik hányada pedig késő középkori.

764 Püski. 1329: Pyspuky, 1332-1337: Pyskupy, Pyspuky, Pyspuki, 1406: Pysky, 1426: Eghazaspysky, 1494, 1521, 1544, 1552, 1588, 1604.

765 1332-1333-ban, 1335-ben és 1337-ben Mihály és István nevű papja évi 3 garast fizetett. 1406-ban temploma Szűz Mária tiszteletére volt szentelve. A templom helyét a XIX. században is ismerték. Legutóbb a falu területét a Körösnagyharsány 2. sz. lelőhellyel azonosították.

766 Rotyma. 1506: Kothyna, 1525: Rothyma.

767 1525-ben templomának helyét is említették. Maradványaira már csak a Békéscsaba és Újkígyós határvonalán található pelyvás anyagú téglák és kiszántott embercsontok utalnak. Sámson. 1446: Samson, 1455: Samsony, 1456: Sampson, 1463: Samson, 1530, 1539, 1549, 1555: Samsom, 1564, 1647: Sámsom, 1663: Sámson.

769 Templomának maradványából sok téglát kiástak az 1860-as években. Helyén 1953-ban Olasz Ernő végzett leletmentést. Megállapítása szerint a terméskőből és téglából készült alapfalakból már csak egy köbméternyi maradt meg. A többrétegű temetőben feltárt 20 sírból Árpád-kori és késő középkori leletek kerültek elő. 764 MRT 8. 291. (5/27. lelőhely) 765 Jakó 1940. 324; MRT 6. 123-124; Györffy 1987. 656. 766 MV I. 47, 59, 73, 87; Jakó 1940. 324; Hnt 67, 69; MRT 6. 123-124. (8/2. lelőhely); Györffy 1987. 587, 656. 767 GyO 42;Jankovich 1991. 199. ш MRT 10. 197. (2/154. lelőhely); MRT IV/4. Újkígyós 251. lelőhely. 769 Csvmt II. 525; Hmvht II. 410. 770 Hmvht II. 412; Olasz 1956b. 212-215; Kovalovszki 1965. 180-181. (45. lelőhely); RégFüz 23 (1970) 76. Kataszter Sándoregyház. 1470: Sandoreghaz.

771 Egyetlen okleveles előfordulása Simasziget pusztájaként említette. Az egyházas falu már az Árpád-korban elpusztulhatott. Helyét a korábban a középkori Sima falunak meghatározott, Dévaványa 144. sz. lelőhelyre azonosították. Itt egy kisebb kiemelkedésen sok terméskődarab és tégla utalt a templom maradványaira.

772 Sarkad. 1138: Surcudi, 1226: Surcud, 13321337: Sarkad/Gargad/Garkad, 1453: Sarkad, 1487: Sarkaad, 1509, 1552, 1562, 1585, 1595, 1620, 1687.

773 Puer nevű papját már 1226-ban említették. 1332-1337 között László, Péter illetve Tamás pap évi 10, 14 és 15 garast fizetett pápai tizedbe. 1552-ben Dévay Bíró Mátyás is megfordult Sarkadon, s ez arra utal, hogy ekkor már egyháza református volt. A egyház birtokában lévő egyik aranyozott ezüst pohárra az 1638-as évszámot vésték. 1687ben a hajdúk feldúlták a templomot, és szétszórták az ott ládában őrzött okleveleket. Prédikátora ekkor Kis-Marjai nevezetű volt. Fennmaradt egy 1707—1708. évi térképvázlat is Sarkadról, melyen a templomot sáncok közt ábrázolták. A XVIII. századi református úrasztali készlet egyes darabjain 1714, 1721, 1723, 1736, 1747-es évszám volt olvasható. A településen új temetőt csak 1764-ben nyitottak. (Lehetséges, hogy addig a templom körüli temetőt használták.) 1765től vezették az egyház anyakönyveit. 1767-ben fából, 1795-1797 között pedig kőből építettek a templomhoz tornyot. Állítólag a templom alapzata téglából volt, s az új toronyban sokáig a „régi" harangot használták.

774 ™ во II. 85. 772 MRT 6. 61-62. (3/144. lelőhely); Hnt 112, 71. j. 773 VR 289; Márki 1877. 6, 55, 71, 73; Rácz 1880. 228-231; Cs 1. 621; jakó 1940. 333; Györffy 1987. 659. 774 VR 289; MV I. 51-52, 66, 75, 81, 88; Györffy 1987. 587, 659; Márki 1877. 55, 73-75, 82, 134, 173-174; Rácz 1880. 229; Veress 1928.2-3.