Szatmári Imre: Békés megye középkori templomai (Békéscsaba, 2005)

124 telesíró ásatást végeztünk (57. kép). Ismét kiástuk a még megmaradt alapfalakat (16. kép); ekkor 26 sír került elő. A két ásatás során tett megfigyelések sze­rint a templom hossza 13,85 m, szélessége 6,3 m, alapfalainak szélessége a hajónál 70—80 cm, a szentélynél pedig 55—65 cm volt. A hajó alapozási árkát a mai felszíntől számít­va 105—120 cm, a szentélyét csak 85-95 cm mélységűre ásták ki. A főfalakéval teljesen megegyező alapozás húzódott a szentély és a hajó között is. Az alapozás aljára nagyobb termésköveket fektettek, s ezekre fél méter magasságban ökölnyi nagyságú folyami ka­vicsokat dobáltak. Az alapozási árkot ezután mésszel szórták tele, s a meszet az alapozási árokban oltották meg. A templom falait téglá­ból építették. Felmerült a templom kijavítá­sának vagy újraépítésének gondolata is, de erre csak közvetett bizonyítékok utalnak. A feltárt sírokban igen sok XI—XIII. századi érem (a legrégibb Szent László kori), S végű hajkarika, gyűrű és karperec volt. A temp­lom építése tehát a XI—XII. század forduló­jára vagy ennél korábbra tehető. Feltűnő, hogy késő középkori lelet egyik ásatáson sem került elő, holott a felszínen gyűjtött le­letanyag nagy része a XIV—XVI. századra keltezhető. 573 A lelőhelynek az oklevelekben említett falvakkal történő azonosításakor két lehetőség is fölmerülhet: Szánna és Szer­het egyaránt lehetett. Mindkét település Ár­pád-kori előzményű középkori falu volt. Első említésük 1232-ből, utolsó pedig az 1560-as évekből származik. Templomukra írott for­rások nem utalnak. 574 Gyula 144. lelőhely, Szabadka, Keresztes­halom. Az Árpád-kori lelőhelyen emelkedő halom tetején 1991-ben terepjárással azono­sítottuk egy elpusztult templom helyét. Ké­573 Szatmári 1996a. 14-22. Az 1930-as években feltárt temp­lom alaprajza közölve: Scherer 1938. 31; Szatmári 1996a. 15. A hitelesítő ásatás alkalmával feltárt templom alaprajza közölve: Szatmári 1996a. 19. 574 ВО I. 5-7; Bvmt II. 285, 320. Kataszter ső középkori leletek nem fordultak elő. A templom feltárására 1992-ben került sor: 14 m hosszú, 8,15 m széles, egyhajós, fél­köríves szentélyű, kövekből alapozott épület maradványait találtuk meg. Falai téglából készülhettek, szentélye 2'-sal tért el a keleti iránytól dél felé (17. kép). A templom mel­lett 10 sírt tárunk fel, az egyikben XII. szá­zadi pénz került elő. Néhány koporsószeg és vakolatdarab szintén napvilágot látott. A templom és temető használatát a XII. szá­zadra keltezhetjük, de az alapítás a XI. szá­zadba, a pusztulás időpontja pedig a XIII. századba is átnyúlhat. 575 Gyula 258. lelőhely, Eleki út. Juhász Irén 1969-ben a Gyulát Elektől elválasztó határ­út Gyula felőli oldalán, egy kiemelkedésen, mélyszántással megbolygatott középkori templom és temető helyét figyelte meg. A felszínre került embercsontok mellett lévő téglák alapján a lelőhely korát Árpád-korinak határozta meg. 576 1992-ben ismét azonosí­tottuk a templomhelyet, amely egy régi, fel­töltődött aljú, É—D-i irányú hajdani folyó­meder K-i partjának legmagasabb pontján található. 577 Az egyik kéziratos térkép a ki­emelkedést Téglás-halom néven említi (47, 57. kép). 578 Gyúr. 1214: Guar, 1295: Gur, 1332: Gul, 1337: Tur, 1393: Gyúr, 1498: Gyúr, 1518, 1526, 1552, 1559,1563, 1583, 1616: Giur. 579 1295-ben Szent Márton tiszteletére szentelt templomát említették. 1332-ben és 1337­ben János nevű papja 8-8 garast fizetett pá­pai tizedbe. 1552-ben a pap 3 forinttal járult hozzá a követek utazásához. 580 A Gyúr ha­575 Szatmári 1996d. 353-380. 576 RégFüz 23 (1970) 66; МММ RégAd 653/1971: a lelőhely kora bizonytalan. 577 MRT IV/4. Gyula 258. lelőhely. 578 BMLBmT47. 579 VR 189; Bvmt II. 165-168; Cs I. 651; Györffy 1987. 500, 507-508. 58(1 Györffy 1987. 500, 507; MV I. 45, 89; Bvmt II. 166.

Next

/
Thumbnails
Contents