Szatmári Imre: Békés megye középkori templomai (Békéscsaba, 2005)
Békés megye középkori templomai terepbejárás során a templom helyét pontosan meg lehetett állapítani. Bár a lelőhely kiterjed a gádorosi határrészbe is, s így a lelőhelynév helyes, a lelőhely legnagyobb része, a templomhellyel együtt mégis a nagyszénási oldalra esik. A felszíni leletanyag ezúttal is csak Árpád-kori edénytöredékekből, valamint habarcs- és tégladarabokból, továbbá embercsontokból állt. 503 Gellértegyháza. 1456: Gelerteghaza, 1466: Gelerdeghaza, 1475: Geredkwtha, 1521: Gellerth kwthatelek, 1525: Gelertkuta. 504 Mindegyik említése pusztának írja le. Borovszky S. szerint nevét templomának védőszentjéről kapta. Nemcsak neve utal azonban egykori templomára, hanem a Zalotay Elemér által 1951-1952-ben feltárt Árpádkori templom alapjai is. A leletmentés során előkerült templomnak csak a kisebbik felét sikerült kibontani. Alapját meglehetősen elpusztították már, tégláit is jórészt kiszedték. A felszíntől számított 90 cm mély alapozási árokba - Zalotay E. megfigyelése szerint — először oltott meszet öntöttek, majd ebbe helyezték el az alapozás legalsó téglasorát. A bejárat helyét vagy járószintet nem lehetett megállapítani. A Ny-i záró faltól 1,5 méterre, a templom belsejében, 80 cm széles falrészt találtak. A templom hossza (É-D-i irányban) 9,7 m, szélessége 8,5 m, a falak vastagsága 80 cm lehetett. A hajó belvilága ennek megfelelően 6,5 x 4,6 m volt. A szentélyt 3,6 méter hoszszúságúnak mérték (13. kép). A templom belsejében sírokat nem találtak, az alapfalakon kívül viszont 680 sírt bontottak ki. Az Árpád-kori sírleletek között I. Kálmán és Imre király pénzérméi is előkerültek. Zalotay Elemér a templom építésének idejét a 503 Gyengc-Kulcsár-Rózsa-Szatmári terepbejárása, 2000. május 4.: МММ RégAd 2324/2000; SzKJM RégAd 158/2000. 504 Bvmt II. 120; Csvmt II. 203; Hmvht II. 344; Cs I. 651; Hnt 121, 190. j; Zalotay 1957. 1. sós Csvmt II. 203. 115 XII. századra határozta meg, az épület különös alaprajzát pedig bizánci hatással magyarázta. Ennek megfelelően a lelőhelyet Gellértegyházával azonosította. 506 Más vélemény szerint azonban a faluazonosításnak nincsenek határozott bizonyítékai, s az csak feltevésen alapul. Az általánostól meglehetősen eltérő, sajátságosan kiszerkesztett templomalaprajz is bizonyításra szorul. A Ny-i zárófal belső oldalán említett, de az alaprajzon fel nem tüntetett falrésszel kapcsolatban — a leírás alapján — nyugati karzatot tartó alapozásra gondolhatunk (Berettyóújfalu, Kardoskút, Décse, Sarkadkeresztúr 5, Nagyszénás 2, Kamut 27. lelőhely). 508 Gerendás. 1418: Gerendaseghaz, 1458: Gerendás, 1467, 1490: Gerendaas, 1496: Gerendás, 1518. 509 1552-ben papja 3 forinttal adós maradt. Templomáról az 1733. évi összeírás hallgat, pedig még a XIX. század második felében is látszottak valószínűleg alapfalai az ún. Kápolnás-halmon. A település neve templomának építésmódjára utalhat. 10 1932 nyarán Banner Benedek ásatással próbálta a templomot megkeresni és feltárni. Kutatóárkaiban azonban csak a templom körüli temető sírjait találta. Az egyikben például 92 sírt bontott ki. 511 A megmaradt leletanyagban Árpád-kori és késő középkori sírleletek vannak. 1952-ben és 1953-ban ismét embercsontok kerültek elő a lelőhelyen. Az is lehetséges, hogy a templom melletti osszáriumba ástak ekkor bele homokbányászás közben. A középkori falu templomának helyét a Telekgerendás 14. sz. lelőhelyen, egy régi folyómeder D-i partján 506 Zalotay 1957.2,47—52. Az alaprajz közölve uo. képmelléklet. 507 Kovalovszki 1965. 178, 183, 186, 188. (21. lelőhely) 508 Mesterházy 1969. 91-98; Szatmári 2000b. 79,10. kép. so? BO I. 46, 78, 81, 136; Cs I. 735; Bvmt II. 121-122; GyO 10, 19; Hnt 111, 56. j. sió BO I. 280-283; Bvmt I. 38, II. 121, 123; Hnt 31; Kiss 1988. II. 510. su Banner 1933. 69-73.
