Szatmári Imre: Békés megye középkori templomai (Békéscsaba, 2005)
114 II. periódus (11. kép 2). А XII. században vagy a XIII. század első felében a rotunda É-i oldalához 3,9 m belső átmérőjű, 100 cm széles alapozású, kör alaprajzú épületet emeltek. Alapozási mélysége (a mai felszíntől számítva 120—130 cm) megegyezett a korábbi épületével, de itt az alapot feketés színű földből döngölték. Falát ennek is téglából rakták. Családi temetkezőhely lehetett. III. periódus (11. kép 3). A XIV. század elején vagy annál később az épületegyüttest lebontották, s helyén új, egyhajós, egyenes szentélyzáródású templomot építettek. Lehetséges, hogy az É-i épületet ebben az időben sekrestyének hkörasználták. Az új templom alapozási árka a szentélynél sekélyebb volt, mint a hajónál. Az alapozásában lévő termésköveket teljesen kiszedték. Implom József megfigyelése szerint e templomnak a falai is terméskövekből épültek. Az épület hossza kb. 15,2 m (ebből a hajó 9,4 m), szélessége a hajónál 9,6 m (a szentélynél kb. 7,15 m), a hajó hosszanti alapárkának szélessége 140 cm, a Ny-i záró falé és a szentélyé pedig 110 cm volt. A szentély tájolása 4'-sal tért el a K-i iránytól É felé. A templomnak e periódusa bizonyára megérte a XVII. századot is. A templom körüli temető a megszokott képet mutatta, az előkerült sírleletek is ádai 495 gosak. Füregyház. 1216: Firu, 1326: Furreghaz, 1418: Fyreghaza. 496 1326-ban temploma már magányosan állt. Helye a Szeghalom 3. lelőhelyen vagy annak környékén lehetett. A felszíni leletek itt kizárólag Árpád-koriak voltak. 495 RégFüz 39 (1986) 68-69; Horváth-Szatmári 1989. 378384; részletesebben: Szatmári 1996a. 23^41. Az összesítő alaprajz közölve: Horváth-Szatmári 1989. 380, 1. ábra; Szatmári 1996a. 29. 496 VR 209; BO I. 47; Cs I. 608; Bvmt I. 31, 180-181; Györffy 1987. 506. 497 Bvmt II. 114, 191-192; Györffy 1987. 506; MRT 6. 116, 142. (11/3. lelőhely) Kataszter Füzesgyarmat. Lásd Gyarmat(Füzes-)! Gádoros. 1456: Gádoros, 1512: Gadorosthelek. 498 Neve talán templomára utal. Helyét feltételesen az orosházi terepjárások 13. sz. lelőhelyével azonosították. A felszíni leletek csak az Árpád-korban létezett falura utaltak. A templomának helyét egy homokhát legkiemelkedőbb részén tégla- és kőtörmelék jelezte. 1935 körül embercsontok is előkerültek itt homokbányászás alkalmával. 499 A templomhely ismételt azonosítására 1999ben nyílott lehetőség, majd ezt egy évvel később, 2000-ben Rózsa Zoltán ásatása követte. A feltárt egyhajós, kívül szabálytalan félkör-, belül enyhén patkóíves szentélyű, döngölt agyag alapozású templom kb. 9,8 m hosszú és 5,3 m széles lehetett. A szentélye ÉK-i tájolású volt, falai téglából épülhettek. Különlegessége az épületnek a hajó nyugati falához merőlegesen csatlakozó, azzal együtt alapozott, két egyenes falalapozás (12. kép). Az ásató véleménye szerint e két alapozás összefüggésben lehet a település Gádoros elnevezésével: a templom bejáratának esőfogó, szélfogó „gádora" alapozásához tartozott valószínűleg. A templom körüli temető sírjai közül hármat sikerült feltárni, közülük kettő téglakeretes volt. 501 A nyugati homlokfal előtti alapozással kapcsolatban esetleg a toronyalapozás lehetősége is felmerülhet. Gádoros, Érparti-tanyák. A Szénás-ér egyik kanyarulatában lévő magaslaton mutatkozó tégladarabok, s a környéken előforduló edénytöredékek már az 1960-as években is egy ismeretlen nevű Árpád-kori falunak és valószínűleg egykori templomának helyét jelölték. 502 A 2000 májusában végzett ismételt 498 Bvmt II. 120; Kristó 1981. 70. 499 Hnt 108, 17. j; Kovalovszki 1965. 177, 182-183. 500 Szatmári Imre helyszíni szemléje, 1999. szept. 20.: МММ RégAd 2322/2000. 501 Rózsa 2000. 3. 502 Kovalovszki 1965. 181. (55. lelőhely); Szatmári 1996c. 18, 62. j.
