Szatmári Imre: Békés megye középkori templomai (Békéscsaba, 2005)
Békés megye középkori templomai ún. Csolt-monostort föltárták, a kései periódusában népoltár is volt a templomhajóban. Többen feltételezik, hogy a környező falvak lakói a monostort használták plébániaként, s például e falvak lakosai is az itteni temetőt használták. 1222-ben a monostor apátját, Lodust említették. 1330 körül az apátot Lászlónak nevezték. 1332—1337 táján apátja Tola volt, de ekkor János nevű papot is említettek. Pápai tizedbe évi 15 garast fizettek. 1357-ben egyháza Mindenszentek tiszteletére volt szentelve. 1383-ban a monostor mellett lévő malomról szóltak, s ez a monostor utolsó említése. 1479-ben Csoltot más néven Mágornak nevezték. 1733-ban a bazilika két tornya még állt, de 1786-ban ezek is ledőltek. 1810-1812 között a Wenckheim család végleg eltüntette a romok nyomait, s az egykori épületek helyének egy részén borospincét ásatott. 421 A monostor feltárására 1968-1978 között került sor (38. kép). A összefoglalások szerint az építéstörténet az alábbiakban vázolható. I. periódus. Falmaradványa ugyan nem került elő, de létezésére a II. periódus épületének alapozásában másodlagosan fölhasznált köveken megmaradt freskótöredékek utalnak. A templom a XI. század első felében valószínűleg már állt, s 1046 körül, a Vata lázadás következtében pusztulhatott el. II. periódus (38. kép 1). A XI. század második felében félköríves szentélyzáródású, egyhajós, 14,8 m hosszú, 7,6 m széles templomot építettek. Alapozásában kövek voltak. Ekkor építettek a templomtól kissé délebbre egy rotundát is, melynek Ny-i előcsarnoka, s K-i támfalai(?) voltak. Alakja különös az eddig előkerült körtemplomok között. A két templom mellett egy kisebb épület is állt ebben az időben. Az épületdíszítő elemek gazdagságára, s változatosságára különböző 420 Bvmt II. 215; Juhász 1980. 445-447; Juhász 1984. 8. 421 Palugyay 1855. 245; Hnt 106; Összefoglalóan: Juhász 1980.443-445. 105 anyagú, szépen faragott kövek utalnak. A három objektumot árokkal vették körül. III. periódus (38. kép 2). A XII. század első harmadában a szögletes hajóval rendelkező templom helyén nyújtott szentélyű, a szélessége alapján az ásató szerint háromhajósnak meghatározott, sekrestyével ellátott, az előzőnél jóval nagyobb, 30 m hosszú, 12,8 m széles templom épült. Az ásatás során előkerült feliratos kőtöredék szerint a templom védőszentje ekkor Szűz Mária volt. Az új templom D-i oldalán kolostorépületeket emeltek. A kőből és téglából épült kerítés É-i szakaszán, kaputoronnyal megerősített feljárón lehetett a kolostorba jutni. IV. periódus (38. kép 3). A XII. század végén a templomot ismét átépítették, ezúttal tágasabb bazilikává. A főszentély félköríves maradt, a K-i végükön egyenes fallal lezárt mellékhajókat pedig pillérek választották el a főhajótól. A Ny-i homlokzat két oldalán egy-egy tornyot építettek. E templomban már kegyúri karzat, szentélyrekesztő fal, az utóbbi mellett pedig népoltár is volt. A templom hossza ekkor 36,2 méterre, szélessége 16 méterre növekedett. Az 1,5 m vastag főfalakban téglából és kőből rakott sorok váltogatták egymást. A rendház területén 200-nál több sírt tártak fel, leleteik a korszakban szokásos tárgyak voltak. Csolt, plébániatemplom. Egyértelmű adat nincs a templom létezésére, sőt olyan vélemény is van, hogy a falu lakói a Mágoridombon épült templom különböző periódusait használták. 423 A mágori templomoknak illetve a Csolt-monostornak azonban mindvégig meglehetősen sajátságos szerepe lehetett: a környező településektől viszonylag távol, magányosan álltak, s a kolostor 422 Juhász 1984. 3-14. - a korábbi irodalom felsorolásával; Juhász 2000. 284-286. Az összesítő alaprajz közölve: pl. Juhász 1980. 440; Juhász 1992. 95; Juhász 2000. 287. 423 Pl. Juhász 1984.8.
