Makkay János: Vésztő-Mágor. Ásatás a szülőföldön (Békéscsaba, 2004)

Erről az időszakról magáról Mágorról nem sok ismerettel rendelkezünk, éppen a szőlőtelepítések rombolásai miatt. Kiemelkedő lelet egy kis agyagkocsi, amely bizonyára nem gyermekjáték volt, hanem a vallásos élet valamilyen (ismeretlen) szokásához készült, és darabjai a monostor feltárásai során kerültek elő (12. kép). A látogatók a pincemúzeum tárlóiban láthatnak további részleteket, főleg különböző agyagedényeket (30-31. képek), tűzikutyákat, csonteszközöket és hasonlókat. A legfelső réteg elpusztítása volt az oka annak is, hogy nem ismerjük pontosan, mikor és miért néptelenedett el Krisztus előtt úgy 1500-1400 körül mintegy 2500 évnyi időszakra a teli, egészen a monostor megalapításáig. Nem beszélve most a közbeeső korszakok olyan esetleges, szórványos leleteiről: amikor a késői bronzkor, a vas-kor, a kelták, szarmaták, germán gepidák, a hunok, az avarok egyegy vándora, kereskedője, de inkább harcosa fellovagolt a dombra, és néhány óráig vagy akár napig megpihent ott, időnként körbepillantva a tájon, vadra, vendégre, vagy éppen ellenségre lesve. Amikor e két és fél évezred pásztorai legeltettek fűvel benőtt felszínén. Vagy a nagy áradások idején a közelben lakók erre a magaslatra menekültek. Az ilyesféle emlékek azonban - éppen azért, mert nem tartós megtelepülésen, például télieken lakók hagyatékáról lenne szó - jórészt elenyésztek az időben. Egy nagyobb méretű feltárás bizonyára megtalálná ideiglenes építményeiket és néhány magános sírjukat a domb egyik vagy másik részén, elhagyott pénzérméiket valamelyik felső rétegben. Bár ha az egész dombon szőlőtelepítés volt, akkor ezeknek a későbbi emlékeknek a száma alaposan megtizedelődött. Kétségtelen tény tehát, hogy az Alföldön kétszer is történt kísérlet az éppen legmagasabb fejlettségű, úgynevezett civilizációs út kezdeti lépéseinek megtételére. Mind a két alkalommal a télieken koncentrálódó élet és termelés mint fejlett mezőgazdasági életforma keretében. Először a harmadik évezred elején, másodszor ezer esztendővel később. Egyik kísérlet sem járt sikerrel. A bukás okait csak sejtjük, és az is gyanítható, hogy itt és akkor az ilyen kezdemények 55