Makkay János: Vésztő-Mágor. Ásatás a szülőföldön (Békéscsaba, 2004)

kis létszámú közösségek néhány generációnyi időre terjedő sírkertjei voltak ezek. Például egyetlen nagycsalád (25-30 fő) négy generáción, 100-120 éven át temette beléjük halottait. Tiszapolgáron 200-215 sír került a földbe nyolc generáció alatt, tehát egyetlen nagycsalád temetkezéseiről van szó. Ha növeljük az időt (nyolc generáció helyett tizenhat, tehát 16x25 = 400 év), akkor csökkenteni kell(ene) a temetkező közösségek létszámát: 30 helyett 15. Csakhogy törvény, hogy egy nagycsaládnál kisebb önálló közösségek soha nem léteztek az emberi történet folyamán, hiszen életképtelenek lettek volna. Marad tehát a rövidebb időtartam, minden következményével. Honnan tudjuk mindezt? Részben az eltemetett halottak alacsony számából, valamint abból, hogy 25-30 fősnél kisebb önálló társadalmi szervezeti egységek soha nem léteztek a földön. Tehát egy-egy olyan közösség, amely a temetőt „használta", legalább 2530 főből állott. Továbbá a sírok csontjainak embertani vizsgálatából és általános meggondolásokból: - A tiszai kultúra temetkezései mindeddig még sohasem kerültek elő olyan lelőhelyről, ahol ne lenne tiszai telep is. Magános tiszai sírokról és temetőkről nem tudunk. Ez a helyzet a Mágori-dombon is. - Ezzel pontosan ellentétesen: még sohasem került elő olyan tiszapolgári korú temető, amely a kultúra azonos korú telepén lett volna. Teljesen azonos korú sírokról van szó, a mágori tiszapolgári sírok például későbbiek az itteni, ugyancsak tiszapolgári korú telepmaradványoknál. Éppen most láttuk, hogy a rézkor temetői már a telepektől különválva, önálló lelőhelyeken találhatók. A Mágoridombban pedig a tiszapolgári kultúra korábbi, korai szakaszának teleprétegébe vannak ásva a későbbi tiszapolgári fejlődési szakasz sírjai. Ez egyébként rendkívül ritka eset az egész Alföldön. Ezt a késői, kisrétparti típusnak is nevezett szakaszt elsősorban a magas csőtalpak szép mintázata jellemzi (4-6. képek). A tiszapolgári kultúra népességének élete úgy alakult, hogy továbbra is megmaradt a szétszórtan elhelyezkedő kis telepek rendszere. Sőt a következő korszak, a bodrogkeresztúri kultúra idején 52