Makkay János: Vésztő-Mágor. Ásatás a szülőföldön (Békéscsaba, 2004)

E megszakadás okai ma még (sajátos ellentmondásként éppen a nagyméretű tellfeltárások hiánya miatt) jórészt ismeretlenek. Ráadásul a hajdani tiszai tellek legfelső rétegei - amelyek az összeomlás körülményeinek régészeti jeleit (például általános tűzvész nyomait) megőrizhették volna - jórészt megsemmisültek. Mágoron nem következett volna be ez, hiszen az első steril humusz, meg a rézkori és a bronzkori rétegek megvédték volna őket a pusztulástól. Itt viszont a teli még a végső öszszeomlás előtt elnéptelenedett: a tiszai kultúra középső szakaszának végén (de még a tiszai kultúra vége előtt) valószínűleg az egész telep leégett (3. kép d). Azért az egész telep, mert semmi nyoma nincs egészen kései tiszai leleteknek vagy síroknak - ha ma jól gondoljuk, hogy milyenek lehetnek az egészen kései tiszai leletek. Arra nem tudok választ adni, hogy Mágoron az összeomlás miért következett be hamarabb, mint másutt. Talán azért, mert a koncentrációs folyamat során a sárréti vizekben nem létesülhettek a nagy központi téliekhez tartozó földművelő majorságok. Az új kőkor végi rendszerösszeomlás eseményeinek Mágoron tehát már nem éltek sem szereplői, sem szemtanúi, nem maradtak ránk tárgyi emlékei. Az okok között ott vannak vagy lehetnek a következők: - A lakók szétköltözése, esetleg időjárási okokból, de inkább a gazdaság mély válsága és a telepen élők számának túlságos megnövekedése miatt is. A tellek körül a Sárréten a földek nagy része nem volt művelhető, éppen úgy nem, mint a XDC. század közepe előtt. Az adott termőterületen pedig a gabonatermelés hozama öntözés hiányában nem volt növelhető. Nem lehetett volna azonban fokozni a mezőgazdaság fejlődését öntözéssel sem, hiszen az az Alföldön nem volt lehetséges olyan (többnyire egyszerű gravitációs) módszerekkel, mint akár Egyiptomban, akár Mezopotámiában. Az edényes vagy bármely mechanikus módszerű öntözés pedig gabona esetében nem gazdaságos. Egyre távolabbi, nehezen elérhető földeket kellett tehát bevonni a művelésbe a növekvő számú népesség ellátására. Ez a központosítás ellen hatott, hiszen ki kellett költözni a földek mellé. 48