Makkay János: Vésztő-Mágor. Ásatás a szülőföldön (Békéscsaba, 2004)

új helyet. Az újkőkor elején és fejlett időszakában ezek az ősi temetkezési szokások folytatódtak. A Körös kultúra és az őt követő vonaldíszes kerámia embere ezért egyaránt a telephelyén temette el a halottakat, de utána általában egyikük sem indult el új tanyahelyet keresni és alapítani. Az előbbi szinte kizárólag a hatalmas méretű hulladékgödreibe, alkalmasint a házak közötti szabad térségeken is, de mindig közel az álló és élő építményekhez. A vonaldíszes kerámia főleg az Alföldön, de kezdetben talán a Dunántúlon is, valamint tovább nyugatra ugyanezt tette. Annyi különbséggel, hogy idővel megnőtt náluk a házak közötti vagy házakhoz közeli nyílt térségeken egy csoportba - kezdődő temető - elhantolt sírok aránya. A lakosság számának gyarapodásával párhuzamosan pedig megszaporodtak a nyílt térségen immáron családi-nagycsaládi csoportot alkotó sírok is: számuk eléri az egy-két tucatot, sőt akár a félszázat-százat is. Ezek már kimondott temetőt alkottak, ahol egy-két-három generáció halottai nyugodnak a földben (már ameddig egy-egy ásatás fel nem tárta és ki nem szedte őket), de továbbra is a lakótelep területén vagy szűk körzetén belül. Az újkőkori népességekre nálunk általában jellemző volt, hogy alig-alig temettek el a halottakkal valamit: csak elvétve találunk tehát mellékleteket: egy-két agyagedényt, ékszerként gyöngyöket, olykorolykor kőbaltát. A túlvilági útra szóló valamilyen élelmet (ránk maradó szilárd része főleg az állatcsont, vagy furcsa lerakódások az edények belsején) pedig szinte egyáltalában nem. A sírmellékletek száma azonban az idő múlásával párhuzamosan szaporodott. Jól szemlélteti ezt a mágori tiszai és tiszapolgári sírok összevetése (lásd lejjebb a sírtáblázatot): a tiszai sírokban még alig-alig van edény, mindössze két esetben egy-egy (1. és 31. sírok), míg a tiszapolgáriak között több mint gyakori: 20 nyilvántartott sírból 16-ban volt edény, egy darabtól (18. gyermeksír) a 21. gyermeksír 11 edényéig. Férfiak és nők mellett egyaránt voltak edények. Érdekes a mellékletek között a kő vésők ügye: mindkét korban tettek vésőt a sírokba, a tiszaiak csak a férfiak mellé, a tiszapolgáriak 42