Makkay János: Vésztő-Mágor. Ásatás a szülőföldön (Békéscsaba, 2004)

A 150-153 méter hosszú, keresztben kelet-nyugati irányban 100 méter széles, a környezetből 7-8 méter magasra kiemelkedő, manapság már kettős domb - régészeti nevén településhalom vagy teli - nemcsak a Alföld egyik legnagyobb újkőkori lakóhelye, hanem az egész Kárpát-medence legmagasabb telije a maga 703 cm-nyi (hajdanában valamivel még vastagabb) rétegeivel (2. kép). Tengerszint feletti magassága kereken 94 méter, és 9 méternyire emelkedik ki a hajdani ártérből, tehát egy valaha 2 méternyi magasságú folyóparti háton áll. Rétegei alulról felfelé haladva az Alföld eddig megismert őskorának viszonylag teljes keresztmetszetét adják az újkőkor elejétől egészen a bronzkor végéig. Legalább háromezer év történetének anyagi maradványait őrzik. Ott vannak legalul -jóllehet egyelőre csak szórványos darabokkal képviselve - az Alföld korai és középső újkőkorának, a Körös kultúrának és az Alföldi Vonaldíszes Kerámiának az edénycserepei is (valahol a 3. képen látható „A" rétegben vagy akár feljebb, másodlagos helyzetben). A 149 lelőhely közül sok máson (például a mágori legelőn, Kót-pusztán, Kertmegen, Perecesen) talált ilyen cserepekkel együtt azt bizonyítják, hogy a Kr. előtti V. évezredben a Vadvízországból kissé kiemelkedő porongokon már mindenfelé megtelepedett az ember. Vésztő elődei tehát nagyon régi dolgok, pontosan olyan régiek, mint amilyen ősi származásra megy vissza a község neve. Két önálló tagból áll: vész és tó. A vész nem azt jelenti, amire önkéntelenül gondolnánk: veszély, veszedelem, tatárdúlás, törökvész. Hanem a régi, középkori előfordulások szerint vejsze szavunkból ered. A Néprajzi lexikonban a sekély állóvizek, kisebb lassú folyók - ilyen volt a hajdani tekervényes Sebes-Körös is - rekesztőhalászatának eszköze: nádból vagy vesszőből font alacsony falat rögzítettek a víz fenekén a halak vonulásának irányába, amely egy szűk nyíláson át egy spirális alakú fogó részbe (kürtő, vejszefő) terelte a halakat. Ezek nem találták meg a kifelé vezető utat, és így nem is maradt más teendő, mint a szákkal kimeríteni őket. Lehet, hogy még ősibb nyelvi soron ez a vejsze mégiscsak a halak vesztét jelentette? Halvász vagy halveszejtől 13