Száz év műtárgyai a Munkácsy Mihály Múzeumban 1899-1999 (Békéscsaba, 1999)

Szatmári Imre: A régészeti gyűjtemény

1962-ben a múzeumok megyei kezelésbe kerülésével a megyei múzeumigazgatóság székhelye a békéscsabai múzeum lett. Régész hiányában ebben az időben is a múzeum igazgatója. Tábori György látta el már az 50-es évek elejétől - a régészeti jellegű leletbejelentésekhez kötődő helyszíni szemlék teendőit. 1966-tól, Juhász Irén munkába állása óta van folyamatosan régész szakember a megyében. A leletmentések végzésében azonban még hosszú ideig rászorult a megye a külső, elsősorban a Magyar Nemzeti Múzeum és a szegedi múzeum részéről nyújtott segítségekre. Az időközben egyre nagyobb mértékű gyűjteménygyarapodás miatt már ekkor érzékelhetők voltak a helyhiány kedvezőtlen következményei: a mostoha elhelyezési körülmények, a leletanyagok tisztításának, restaurálásának növekvő elmaradása. A gyűjtemény ugrásszerű gyarapodását eredményezte az MTA Régészeti Intézete együttműködésével 1968-ban meginduló régészeti topográfiai munka is. Ennek három évtizedes folyamatossága eddig több mint négyezer régészeti lelőhelyet dolgozott fel három megjelent kötetben, s a negyedik kötet területének terepbejárása is több mint kétezer újabb lelőhely anyagával gazdagította a múzeum régészeti gyűjteményét. Ez az anyag napjainkra megvetette az alapjait egy megyei régészeti topográfiai gyűjteménynek. Az 1970-es években a régészek száma előbb kettőre {Juhász Irén, Maráz Borbála), majd háromra emelkedett (Szabó J. József, Goldman György

1

, G. Szénaszky Júlia), s 1978-ban a múzeum is új épületrésszel bővült. A raktározás feltételei azonban csak néhány évre voltak biztosítottak; a múzeumba zúduló hatalmas mennyiségű leletanyag restaurálása, leltározása, feldolgozása terén már az 1980-as évek közepén ismét óriási volt a lemaradás, s emellett a helyhiány is újra problémát jelentett. A feltárt lelőhelyek száma folyamatosan emelkedett, s ezzel együtt a leletanyag mennyisége is. 1985-ben átmeneti, külső raktárbázist kapott a várostól a múzeum a topográfiai gyűjtemény számára. Ez újabb lélegzetvételnyi időhöz juttatott bennünket. Az 1980-as években és az 1990-es évek első felében a csabai múzeumban négy régész dolgozott (Nikolin Edit, Medgyesi Pál, Szatmári Imre, G. Szénászky Júlia), az utóbbi években azonban ez a szám háromra csökkent (Gyucha Attila, Medgyesi Pál, Szatmári Imre). A régészek szűkebb szakterületének megfelelően a nyolcvanas évek közepétől mindig biztosított volt az őskor, a népvándorlás kor és a középkor régészetének személyi feltétele, s ez a megyei feladatellátás mellett a gyűjtemény korszak szerinti arányaira is kedvező hatással volt. Nagyjából egyforma intenzitással folyt ebben az időszakban mindhárom fő korszak kutatása, s ennek megfelelően az egyes korszakok leleteinek száma is arányosan emelkedett. 36 principles was started. The first employee with university degree in archaeology. Júlia Kovalszky, worked for the museum from 1955. The former archaeological activities in Csaba, the advantageous prosperity in the 1950s, the county-role of Békéscsaba, and the employment of the first archaeological expert in Csaba were anticipated that the museum should undertake the duties of a county museum. Between 1958 and 1966. however, the museum remained again without archaeologist. In 1962 when the county took over the administration of the museums, the museum of Békéscsaba was assigned as the residence of the museum-directorship of the county. At that time, in lack of archaeologist, the director of the museum, György Tábori, fulfilled the duties of inspecting the locations in connection with reports of archaeological finds. The county has employed an archaeological expert permanently since 1966, when Irén Juhász occupied her post at the museum. For rescue excavations, however, the county came upon the external assistance given by primanly the Hungarian National Museum and the museum of Szeged still for a long time. As the collection increased intensively, the disadvantageous consequences of lack in space could be felt even at that time: inimical placing circumstances, increasing lag in cleaning and restoring finds. In the 1970s the number of the archaeologists increased first to two (Irén Juhász, Borbála Maráz), afterwards to titrée (József Szabó J., György Goldman, Júlia G Szénászky), and in 1978 the museum was extended with a new building section. Conditions for storing were solved, however, only for several years: the lag in the field of restoring, registering, arranging the big amount of finds was enormous again in the middle of the 1980s, and the lack in space meant also a problem. The number of the explored localities and the amount of the finds permanently increased. In 1985 the museum received a temporal, external depository from the city for the topographical collection. That gave us a little time. In the 1980s and in the first half of the 1990s four archaeologists worked for the museum of Csaba (Edit Nikolin, Pál Medgyesi, Imre Szatmári, Júlia G. Szénászky), in the last years, however, this number reduced to three (Attila Gyucha, Pál Medgyesi, Imre Szatmári). Owing the various specialities of each archaeologist, since the middle of the eighties the personal conditions have always been ensured for the archaeology of the different historical periods: for the prehistoric age as well as for the migration period and for the mediaeval age, which was advantageous for the proportion of the collection. Research of all the three main periods went on with the same intensity at that time, and the number of finds increased from each period.