Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 8. (Békéscsaba, 2006)

Deli Tamás–Farkas Roland: A bánáti csiga (Drobacia banatica Rossmässler, 1838) legújabb hazai lelőhelyei a Szamos mentén

Natura Bekesiensis 8. miatt nem mindig vethetők össze az egyedszámok, így a prezencia-abszencia adatok összehasonlításának lehet létjogosultsága (1. táblázat). Jelen publikációnak nem célja az alapos faunisztikai kiértékelés, ezért csak a legfontosabb fajokra hívnánk fel a figyelmet. Annak ellenére, hogy keletről érkező folyóink hullámterének nagy részét erdő borítja, az erdei fajok legnagyobb része nem lépi át a korábban erdős tájegységeink határait (pl.: Szatmár-Beregi sík, stb.) a hullámtérben sem. Az ilyen erdei fajokban bővelkedő faunák jelentik a Praecarpathicum, mint fluktuációs modell alapját (Deli 1997). A Drobacia banatica élőhelyein élő erdei fajok: Aegopinella minor, Bielzia coerulans, Carychium tridentatum, Laciniaria plicata, Oxychilus draparnaudi, Perforatella bidentata, Perforatella vicina, Trichia hispida. A térségre nézve (Szatmár-Beregi sík) két új fajt sikerült kimutatni: Oxychilus draparnaudi, Trichia hispida. Ezek a fajok a Drobacia banatica fajjal együtt a Szamos menti zöldfolyosót 'használva' jutottak el a hegyvidékek felől az alföldi régióba. Ugyancsak kiemelendő a fajlistákból a Laciniaria plicata nevű orsócsiga. Az eddigi öt alföldi recens előfordulása közül kettő a mai hullámterekhez (Vásárosnamény: Bagiszegi-erdő, Dénesmajori-Csigás-erdő), kettő pedig az egykori folyó árterekhez köthető (Geszt: kastélykert és itt nem szereplő Újszentmargitai-erdő). Ezen kívül a Bátorligeti erdőrefugiumban is előfordul. Összefoglalás A Drobacia banatica a hazai malakofauna egyik legkiemelkedőbb védett tagja. Bár első hazai populáció felfedezése óta több helyről előkerült már, ezek száma azonban még mindig elég alacsony. Figyelembe véve a faj faunatörténeti, biogeográfiai és természetvédelmi jelentőségét az újabb előfordulások publikálásra késztettek minket. A 2006-os évben a Szamos kutatása keretében 3 új lelőhelyét találtuk a Drobacia banatica fajnak. Az előfordulások - a korábbi tapasztalatoknak megfelelően - kizárólag a folyó hullámtéri puhafásaihoz kötődnek. A Körösök mentén ismertek olyan lelőhelyek (Gyula, Geszt), ahol élő egyedek a hullámtéren kívül eső területeken is előfordulnak. Ezzel egy újabb keletről érkező jelentősebb vízfolyás kerül be a faj jelenleg ismert hazai areajába. Az élőhelyek felmérése során a kísérő fauna is érdekesnek bizonyult, hiszen a térségre nézve (Szatmár-Beregi sík) két új fajt is sikerült kimutatni {Oxychilus draparnaudi, Trichia hispida). Ezek a fajok a Drobacia banatica fajjal együtt a Szamos menti zöldfolyosót 'használva' jutottak el a hegyvidékek felől az alföldi régióba. Ezen jelentősebb fajok tiszántúli, folyók árteréhez köthető előfordulásai a Praecarpathicum fluktuációs modelljének jó reprezentánsai. Egy korábban elhanyagolt, de mindig is ígéretesnek gondolt kutatási területen az elmúlt évek eredményei azt mutatják, hogy egy alaposabb és átfogóbb munkára van szükség, amely már nemcsak a hullámtéri területeket térképezi fel, hanem a mostani kutatás eredményeit is felhasználva célzottan történik. Fontos lenne a faj minél pontosabb elterjedésének a feltérképezése. A tapasztalatok azt sejtetik, hogy a Maros folyóhoz hasonlóan itt is sokkal több helyen él a faj. Irodalom Bába K. (1969): Zönologische Untersuchungen der an der Flussbettkante der Tisza und ihrer Nebenflüsse lebenden Schnecken - Tiscia, 5: 107-119. Bába К., Sárkány-Kiss А. (1999): Terrestrial snail fauna in the Somes/Szamos River Valley from the spring region to the inflow into the river Tisza. - In: Sárkány-Kiss A. & Hamar J. ed.: The Somes/Szamos River Valley. - Tiscia monograph series: 279-296. Szolnok-SzegedTirgu Mures. Clauss E (1979): Eine Population von Heli27