Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 6. (Békéscsaba, 2004)

Domokos Tamás: Bemutatjuk megyénk ornitológusait – 9. Hankó Mihály (Békéscsaba, 1912.03.07. – Békéscsaba, 1983.05.21.)

házasságkötésével és lányainak (Ilona - 1956, Mária - 1958) megszületésével hozható kapcsolatba. Nősülésekor már 43 éves. Maga mögött tudja a háború előtti munkás éveket; a Magyar Madártani Intézet megismerését, pusztulását és gyűjteménye feltámasztásában való aktív részvételét. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül dr. Vasvárival Miklóssal és dr. Nagy Jenővel történtek sokkoló, igazán soha be nem gyógyuló hatását sem. Az omitológiától való visszahúzódásának jelei már nősülését megelőzően is jelentkeztek, s azt követően csak a folyamat felgyorsulásának vagyunk szemtanúi. Ennek bizonyítékaként foghatjuk fel gyűjteménye legjelentősebb darabjainak 1952-es elajándékozását, a feljegyzések ritkulását, és a kígyósi terepjárások elmaradását. Az ötvenes évek második felében évek telnek el ahhoz, hogy egy-egy városi faunisztikai megjegyzést vessen papírra.

26 Nyugdíjazását követően (1976) még 7 évet élt. Ez a hét év azonban nem volt híján a megpróbáltatásoknak. 28 év házasság után, 1980-ban, felségét temeti el. Rá egy évre pedig tragikus körülmények között veszti el nagyobbik lányát, a 25 éves Icát. 1983. május 21-én tüdőgyulladás végez a spirituálisán megtört, leromlott szervezettel.

27 * Fényben fürdő nyári nap. A kerékpár hangtalanul, modern Ikarusként repül Fényes felé a gyulai kövesút felett, gazdájával és kislányával, a vakító Nap alatt. A levegő páráján keresztül puha körvonalakban feltűnik a Felvégi-legelő egyik tanyáját övező fák lombja. A kerékpár valami titokzatos vonzásnak engedelmeskedve elfordul a fák felé, s közeledik az egyre erősödő madárcsicsergéstől dagadó fák koronájához. A lombokon zöld és lilás fénnyel irizáló tarka madarak tollászkodnak. Csííír-tcsir-csííír-tcsír hangzik mindenfelől. Közeledve rózsaszín mellényű elegáns madarak is előbukkannak a feketék közül. Mintha varázslat lenne, eltűnnek a feketék, s az álomszínűek hatalmasra nőve szárnyra kapnak, s fokozatosan halkuló ki-ki-ki-ki-zéssel elsuhannak és hamarosan beleolvadnak a vakító semmibe... * Tőle származnak a következő Békéscsaba környéki, elsősorban kígyósi, ritka előfordulások preparált bizonyítékai: békászó sas (1940), darázsölyv (1942), halászsas (1939), héjasas (1943), (keleti) vándorsólyom (1938), kígyászölyv (1938), kis héja (1936), rétisas (1941), rozsdástorkú pityer (1998), szirti sas (1939), törpesas (1948), uráli bagoly (1940), vörös kánya (1936), vörösnyakú lúd (1943). A felsoroltak tudománytörténeti értékét növeli, hogy a zárójelben található évszám, a soroltak zöménél, nemcsak az első, hanem az utolsó előfordulás regisztracios évszáma is. 74