Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 6. (Békéscsaba, 2004)

Domokos Tamás: Körös–(Berettyó)–Maros közén előforduló védett puhatestűek (2004)

14. Tompa folyamkagyló (Unió crassus) HD: IL, IV.

51 A hazai kagylók közül a legtöbb héjváltozattal rendelkezik, s ezért a tudományos névváltozataiban is csúcstartó. A héj ellipszis alakú vagy széles tojásdad; rövidebb, mint a magasság kétszerese. Kifejezetten hasas kagyló. A teknő elülső része röviden lekerekített, a hátsó széles nyelv alakú. Búbja alig emelkedik a felső szél fölé. A búb sima, csak néhány sor ránc vagy horgocska található rajta, ha még nem kopott le. Ezek a képletek egymáshoz képest eltolódni látszanak. Héja a folyó sodrásától függően vastag. Színe olajzöld, sárgás- vagy sötétbarna, esetleg zöld sugaras sávok díszítik. Gyöngyházrétege kékes, sárgás, rózsaszín árnyalatú lehet. DT ET Előfordulása: Tisza: Algyő, Mindszent, Szeged (belváros, -Tápé), Szentes. Berettyó: Szeghalom. Sebes-Körös: Körösladány, Szeghalom, Körösszakái. Fekete-Körös: Gyula, Sarkad. Fehér-Körös: Gyula. Kettős-Körös: Békés, Doboz, Köröstarcsa. Hármas-Körös: Csongrád, Békésszentandrás, Kungyalu, Kunszentmárton, Öcsöd, Szentes. Maros: Makó (Bába K. 1956.), Szeged (Maros). A környezeti változásokra héjváltozatokkal reagál. A héj variánsok elsősorban a teknő vastagságában és kontúrjának alakjában, növekedési ütemében különböznek egymástól. A Körösök vidékén található régészeti leletek egyik leggyakoribb kagylófajtája. Egy bélmegyeri lelőhelyen például több ezer teknő került elő az egyik sírból. Hazánkon kívül védett Ausztriában, Romániában, Szlovákiában, Szlovéniában és Lengyelországban. Irodalom: Sárkány - Kiss, E. - Bolo§, F. - Nagy, E. (1997): Freshwater molluscs from Cris/ Körös river. In: The Cris/Körös Rivers' Valleys, Tiscia monograph series: 195-202. Szolnok - Szeged - Târgu Mureç. 40