Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 6. (Békéscsaba, 2004)

Domokos Tamás: Bemutatjuk megyénk ornitológusait – 9. Hankó Mihály (Békéscsaba, 1912.03.07. – Békéscsaba, 1983.05.21.)

Jegyzet Hankó Mihály szellemi hagyatékáról (gyűjtési napló, levelezés, festmény stb.) egymással homlokegyenest eltérő információk keringenek. Réthy Zsigmond „Adatok és gondolatok (a madártan tükrében) a természettudományi gyűjtemények néha mostoha sorsáról" című, Natura Bekesiensis 3. (1996) kötetében megjelent munkájának 26. oldalán leírtak is Hankó Mihály körüli tájékozatlanságot tükrözik: „Hankó Mihály (?-?) békéscsabai címfestő volt, és szerintem az egyik legnagyobb hazai ragadozómadár szakértő. Jól preparált és szépen festett. Hivatásos ornitológusok sokszor felkeresték szakmai, gyakorlatias tanácsokért. A háború előtti ókígyósi kishéja, héjasas és feketesas előfordulások bizonyítékai tőle származnak. A bizonyítékokat múzeumunk gyűjteménye őrzi, de jó néhány preparátum került a budapesti Madártani Intézet gyűjteményébe is Pátkai Imre ornitológuson keresztül, melyek túlnyomó része a kígyósi pusztáról és a Nagyerdőből származik. Sajnálatos módon, öregkorára egyre inkább zavarossá vált magánélete. Halála után gyűjteményének maradékai követhetetlenek lettek." A békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum Pro Natura kiállításának építése közben (1998) a „Nagy elődeink tabló készítése során derült ki, hogy Hankó Mihályról is igen keveset tudunk. Ekkor felvettem a kapcsolatot Mária lányával, aki révén a kiállításhoz szükséges legfontosabb dokumentumokhoz hozzá tudtam jutni. Ez azonban csak tájékozódó tűzoltó munka volt (Munkácsy Mihály Múzeum,Természettudományi Osztály adattára: L. sz: 2136-1998, Nr.678). Kiderült, hogy a Hankó Mihály hagyatéka jóval szerényebb, mint azt sokan gondolják. Tucatnyi könyv, különlenyomat; festmény, grafika; közel 150 levél, néhány igazolvány, valamint egy 102 darabos szárnygyűjtemény (a „madárszárny gyüjtemény"-ben több farok és kevesebb preparált láb is akad) található az örökös birtokában. Ez utóbbi katonaládában tárolt kollekció meglepetésként hatott. Boldog Gusztávot (KMNP, Szarvas), Nagy Lórándot ( Rippl Rónai Múzeum, Kaposvár) Sípos Györgyöt (Dermoplasztikai Műintézet, Érd) ki is csábította a nagyréti tanyára. Felmérésük eredményét a Függelékben teszem majd közzé. A Pro Natura kiállítás elkészülte után 5 évvel (2003) vettem újra fel a kapcsolatot lányával Mosoniné Hankó Máriával, aki a következő muzeális értékeket kölcsönözte ki, előzetes szelektálást követően, feldolgozásra: 12x8x1 cm-es viaszosvászon borítású keményfedeles noteszt, megközelítően 150 db levelet, 2 fotográfiát, 1 grafikát. A kerekített sarkú, 1944-es évre készült sötétkék notesz mellékletekkel (pénztár, négyzetrácsos oldalak). A notesz fekete és lila tintával, ceruzával készült bejegyzései több ornitológiai vonatkozású adatot is tartalmaznak. Ezek ellenére sem nevezhető a notesz terepjegyzőkönyvnek. Már azért sem, mert a beírások utólagosak, a használt elnevezések pedig néha bizonytalanok vagy vázlatosak. PL: böjti v. csörgő réce (melyik?), vércse (vörös vagy kék?), ölyvek (egerész-, gatyás-, pusztai?). A naptári bejegyzések több hullámban készültek. Az első hullám természetesen 1944-es, a következő hullámok pedig 1945.jan.7. és 1957.jul.30

. közöttiek. (Noteszának Dr. Pátkai Imre csabai vendégeskedéséről beszámoló oldalait lásd a 6. ábrán!) A pontosan 104 darabos szakmai levelezés ( Hankó Mihály küldött és kapott szakmai levelei a továbbiakban HL rövidítéssel szerepelnek) 1941 és 1958 közötti. (Érdekes módon a saroklevelek decemberiek.) Vajon levelezett-e 1941 előtt és 1958 után Hankó Mihály? Netán ezek a levelek elkallódtak? Véleményem szerint az 1941 előtti szakasz az amatőrködés ideje Hankó Mihály életében. E feltételezés helytállóságát támasztja alá az a tény, hogy ekkor még a Magyar Madártani Intézettel nincs dokumentálható kapcsolata. Dr. Vasvári Miklóssal, dr. Nagy Jenővel, dr. Kéve Andrással és dr. Pátkai Imrével az 1940-es években kerül kapcsolatba. (A felsorolás sorrendje a kapcsolat felvétel időrendjének felel meg.) Summa summarum az írásos dokumentumok 1941 és 1958 közöttiek, s így csupán 17 évet fognak át, azt is időnként igen hézagosan. Közelebbről ez azt jelenti, hogy az általam megismert 88