Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 6. (Békéscsaba, 2004)

Domokos Tamás: Körös–(Berettyó)–Maros közén előforduló védett puhatestűek (2004)

3. Bödöncsiga /Harántcsíkú bödöncsiga

32 (Theodoxus transversalis) Jobbra csavart vastag, erős háza félgömb alakú, alacsony tekercsű és tompa csúcsú. A ház szájadéka ellipszis alakú, benne vastag, sárgás vagy húsvörös fogszerű nyúlványú házfedő található, amelynek magja aszimmetrikusan helyezkedik el. Köldöke teljesen zárt. A ház alapszíne szürke vagy sárgásbarna, 3-4 hosszanti sávval díszített. Ezek a sávok áttetszenek a héjon. A házat gyakran petemaradványok borítják (petehordók!). A ház szegélye éles és nem kihajló. Jellemzők: k: 2,5-2,75 m: 4,5 sz: 6 h:9 H: erősen áramló vizekben (köveken, cölöpön, növényen) T: fitofág (alga) E: Duna folyamrendszere MRI: IUGN: V Korábbi előfordulása: Tisza: Szeged (vasúti híd), Szeged-Algyő. Maros: Szeged. Eddig a Körösök kővel védett partszakaszairól nem sikerült kimutatni. Burgerlandban, Alsó-Ausztriában és Szlovákia egyes pontjain már kipusztult! 4. Dobozi pikkelyescsiga (Hygromia/Kovacsia kovácsi) Kúpos-gömbded szarubarna háza enyhén ívelt pikkelyekkel finoman vonalkázott, s ezért hamvasnak tűnik. A kopottabb egyedek fényesek. VARGA ANDRÁS és PINTÉR LÁSZLÓ 1972-ben publikált leírásában kiemeli a ház erdélyi pikkelyescsigánál (Hygromia transsylvanica) sűrűbb és finomabb pikkelyezettségét. A pikkelyezettség sűrűsége több száz darab/mm

2

, a pikkelyek hossza nem éri el a 0,1 mm-et. Ezért a pikkelyezettség szabadszemmel nem látható. Az állat teste finoman szemcsés. A hátoldala szürkés, a tapogatói pedig igen karcsúak és feketések. Jellemzők: k: (leggyakoribb) 4,5-5,75 m: (leggyakoribb) 3.5^4.5 Max.: 5.7 sz: (leggyakoribb) 5.0-5.5 Max.: 7.0, átlag 5.1 H: erdős, bokros 28