Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 5. (Békéscsaba, 2003)

Kertész Éva: In memoriam Réthy Zsigmond (Békéscsaba, 1946 – Békéscsaba, 1998)

rekkenő hőség a déli napszítta szikes pusztán, az esti „szúnyogos előadások", és az elcsendesedő meghitt beszélgetések a mindennapi tábortűz melegénél. Talán szimbolikus értelmük is volt ezeknek a táboroknak, arról az emberi felelősség vállalásról, ami a szülőföld igazi tiszteletére, és szeretetére tanítja és készíti fel a következő nemzedéket. Arról, hogy mit tudtunk adni magunkból, úgy hogy mi is és mások is gazdagodjanak. A gyerekek, a későbbi tanítványok közül néhányan ma a megvalósult Nemzeti Park szakemberei. Zsiga üzenete, gondolatai, álmai, megfelelő folytatást találtak, és ez már magában nem kevés. Sokat utazó ember volt. Mindig erős vonzalmat érzett Skandinávia iránt. Később a családi kötelékek alakulásával is rendszeresen több időt töltött Svédországban. Mint a darvak, úgy Zsiga is mind a két helyen otthon érezte magát. Egyik a nyugalmat, a tiszta szépséget, a rendezettséget, a szervezettséget, és a család meleg szeretetét; a másik a szülőföldet az erőteljesebb színeket, a barátokat, a tennivalókat, és a kihívásokat jelentette. Mindig visszatért, hogy vállalt feladatait folytassa. Útjain szerzett tapasztalatait próbálta a hazai viszonyokra átültetni, de az idők, még nem mindig voltak készek a fogadásra. Nagy benyomást tett rá, és későbbi szakmai irányultságát is meghatározta, hogy ugyan magánemberként, de részt vett 1972-ben a Stockolmban megrendezett ENSZ I. Környezetvédelmi Világkongresszusán. Később a nemzetközi szakmai konferenciákon való részvétele szintén hozzájárult a természetvédem aktuális, világméretű feladatainak megértéséhez. Részt vett 1976-ban a Nemzetközi Túzokvédelmi Szimpóziumon, 1981-ben az IWRB Nemzetközi Vízivadvédelmi Konferencián, 1982-ben Moszkvában az Ornitológiai Világkongresszuson, és 1986-ban Kanadában a Nemzetközi Ornitológiai Világkongresszuson. Közkedvelt személyiség volt. Bárhol volt, előbb-utóbb a társaság lelke, szervező motorja lett. Szerette az élet sokszínűségét, a vidámságot. Életének utolsó szakaszában a múzeumban egy új, állandó természettudományi kiállítás létrehozásán munkálkodott. A kiállítás nagyon régen dédelgetett álma volt. Üzenete, kifejezése annak a tájnak, amelynek védelméért egész életében munkálkodott. Sajnos korai halála megakadályozta abban, hogy a művet készen lássa. A megemlékezésem Réthy Zsigmond gazdag életéről, pályafutásáról korántsem teljes. Ami szavakba foglalható, nem mindig fedi azt a valóságot, amit egy ember jelentett egy másik ember, egy közösség számára. Búcsúzunk tőled Zsiga. Emléked szeretettel, és tisztelettel őrizzük. 58