Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 3. (Békéscsaba, 1996)

Csizmazia György: Tűnődés az épített és természetes környezet harmonikus emberi kapcsolatának pedagógiájáról

Bizonyára számtalan lehetőség van! De, én csak egyet látok eredményhozónak; - a pedagógus társadalmat olyan anyagi és erkölcsi miliőbe kell(ene) emelni, hogy jó közérzettel, anyagi gondok nélkül tudjon foglalkozni azzal, amivel ma tiszta szívvel nem tud! Az évtizedes államszocialista reformok a környezetvédelmi gondolkodás alakításában eredménytelenek vol-tak. Az emberi gondolkozás átalakítását nem lehet rendeletre, intézkedésre és dátumra váltani. A gondolkodás nem vált - a gondolkodás változik, lassan, nehezen, folyamatszerüen, számtalan tényezőtől befolyásolva. S itt van témánk oktatási folyamatának egyik számottevő pszichológiai akadálya. Örökölt és bevésődött verbalizmusunk! A természetről, épített környezetünkről való gondolkodásnak, a társadalom fontos ökológiai és ökonómiai elveinek, értékrendszeri mibenlétének, az életmód átalakulásának, a környezetünk pusztulásának egymással szembesítő gondolati bemutatása, még a kevésbé érdeklődő tanulóban, hallgatóban is gondolatot indíthat el, ítéletet, választást, állásfoglalást provokál..., de csak akkor, ha... Pszichológiai énünk alapérzése, a gondolkozás egyik legfőbb mozgatója mindig is valami provokáció, valaminő kihívás volt, s nem a verbalizmus! Ami ma az oktatásunkban tapasztalható e téren - persze csak az általam tapasztalt intézményekben - az a verbalizmus megdicsőült megcsontosodása! Ez rettenetes, s erre bizony alig van orvosság. Ha á gyermek, a diák, a hallgatók szájába rágnak - mindezekről a kérdésekről egy kész magyarázatot, értelmezést, legyen az pillanatnyilag stabil, és mégoly pedagógiai büvészettel történik is az..., ez vagy újabb verbalizmust szül, vagy unalmat eredményez, vagy közömbösséget hoz létre, vagy esetleg tagadást vált ki. Tehát, igen fontos volna ezeket a környezettani kérdéseket az objek84