Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 3. (Békéscsaba, 1996)

Czeglédi Beáta: A Mágocs-ér fokozatos pusztulása és jelenlegi helyzete

Több, mint 200 madárfaj: köztük fészkelők és átvonulok: pl. sarki búvár, északi búvár, mindenfajta vöcsök, gémek, kócsagok, fehérgólya, feketególya, batla, récék, örvös bukó, kis és nagy bukó, nagy lilik, ludak, énekes hattyú, sas-fajok, ölyvek, karvaly, héják, kányák, sólymok, vércsék, fogoly, daru, vízicsibék, vízityúk, túzok, pólingok, godák, cankók, sirály-félék, szerkök, gerlék, jégmadár, szalakóta, gyurgyalag, búbos banka, fecskék, varjúk, cinegék, fókusz, hantmadár ... stb. 23 emlős faj: földkikutya, ürge, hermelin, menyét, keleti sün, vakondok, vízicickány, késői denevér, vidra, pézsmapocok, mezei pocok, kószapocok, mezei nyúl, görény, őz - talált táplálékot és búvóhelyet a területen. 1975-80-as években még gyakori volt a compó, csuka, tőponty, amur, fenékjáró küllő, bodorka, aranykárász, ezüstkárász, durbincs, szivárványos ökle; 2 féle gőte, mocsári teknős, kecskebéka, vöröshasú unka és vízisikló is megtalálható volt. Madarak közül a. nádi rigó, szárcsák, vízityúk, nádi poszáta, kakukk, sok fajta gébics, tőkésréce - korlátozott számban élt itt. Téli vendégek zöldikék és rigók voltak, őszes átvonulok közül pedig a fütyülő réce és a böjti réce fordult elő. Emlősök közül már

v

csak pézsmapocok, vándorpatkány, vidra és róka élt a nád között. A már említett elhalt Szénás-ér madárfaunája ebben az időben elég nagy volt, pl. székilille, nagygoda, vörösvércse, kékvércse, egerészölyv, bagoly, cinkék, vörösbegy. Még ezek az adatok is valószínűtlennek hatnak a mai helyzetben. A halak és hüllők teljesen kipusztultak; kétéltűek közül 1-2 békafaj nagyon kis egyedszámban még megtalálható. Madarak szórványosan élnek itt, hisz nincs táplálékuk. Ráadásul a botulizmus következtében több esetben is tömeges madárpusztulás volt észlelhető. Ennek a sajátos „madárvésznek" az okozója a Clostridium botulinum nevű baktérium, mely oxi63