Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 3. (Békéscsaba, 1996)

Czeglédi Beáta: A Mágocs-ér fokozatos pusztulása és jelenlegi helyzete

Kétségtelen, hogy a szabályozás során hatalmas megművelhető területhez jutottunk, hiszen az ősi árterületek kb. 2 millió hektárt foglaltak magukba, de a mocsárvilág szinte teljesen megsemmisült. A Mágocs-ér vízmennyisége tovább csökkent a rendkívül száraz, 1860-as években. Kis csapadékmennyiség egyik oka a lecsapolások voltak, melyek a mezőgazdasági termelésre és a térség időjárási viszonyaira egyaránt hatottak. A mocsarak megszüntetése következtében csökkent a párolgásból keletkező csapadékképződés, helyenként félsivatagi klímára jellemző kiszáradás volt észlelhető. (Andó M., 1974) A folyók szabályozása nem volt elegendő az ármentesítéshez. Gondolni kellett a belvizek mesterséges elvezetésére is, hiszen a töltések megakadályozták az árhullámok levonulása idején a síkvidéki vízgyűjtőn keletkező többletvizek, belvizek befogadását. A vízlevezető hálózat gerincét az elhagyott folyómedrek, csatornák alkották. A mezőgazdaság egyre kisebb víztűrő képessége a csatornahálózat sűrűsödéséhez, a levezetési idő megrövidítéséhez vezetett. A belvizek megszüntetésével tovább csökkent a levezethető víz mennyisége. A múlt század végétől kezdve a község határa már teljes egészében mezőgazdasági kultúrterületté vált. De, hogy ez a mocsárvilág végleges pusztulását eredményezte volna és visszafordíthatatlan, az 1939-43 közötti időszak cáfolta meg. Az 1939. évi hosszú tél után kb. 1 millió hold mezőgazdasági terület került víz alá az Alföldön. Az oka a megelőző évek rendellenes időjárás viszonyai és az 1939/40. évi csapadékos tél volt. A jelenség Nagyszénás határában is évekig fennálló vadvíztömeget eredményezett. A község körzetében csak 1943 végére sikerült visszaállítani - a csatornázások és vízrendezések során - az 1939 előtti tájképet. 56