Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 3. (Békéscsaba, 1996)

Varga Zoltán: A Dobozi Sebesfoki-erdő nagylepke-(Makrolepidoptera) faunakutatásának eredményei

Apamea syriaca tallosi (KOVÁCS & VARGA 1973): Pontomediterrán; Dél-Franciaországtól és Szicíliától Iránig elterjedt faj, amelynek Kárpát-medencei populációit a vele rendszeresen együtt előforduló, gyakori Apamea monoglypha (HUFNAGEL 1766) fajtól csak 1973-ban választották el. A Kárpát-medencei populációk fontos jellegzetessége, hogy alföldi és alföldperemi meleg, egyúttal kellően nedves élőhelyekhez: ligeterdőkhöz, illetve velük váltakozó magasfüvü rétekhez ragaszkodnak, ilyen élőhelyeken lokálisan magasabb egyedszámot is elérhetnek, pl. a Beregi-síkon. A Sebesfoki-erdőből néhány példánya 1994 és 1995. júniusából került elő. Dioszeghyana schmidtii (DIOSZEGHY 1935) - magyar tavaszi -fésüsbagoly: Pontomediterrán eltérjedésü, a Kárpátmedence középső területeitől a Balkánon keresztül KisÁzsia keleti részéig húzódó áreájú faj, amely mindenütt rendkívül lokális. Eddigi vizsgálatok szerint hernyójának fő tápnövénye a mezei és a tatárjuhar, de a tölgyet is fogyasztja. Nálunk a legtöbb előfordulási adata éppen a Körösök vidékére esik (Tarhos, Gerla, Póstelek, Bélmegyer-Fáspuszta), de ismerjük előfordulásait Borosjenő (Diószeghy itt fedezte fel!) és Temesvár környékéről is. Hernyójának életviszonyait éppen ez utóbbi területen tisztázta König Frigyes, Faunánk egyik igen jellemző tagja, vöröskönyves, védett faj. Eddig a Sebesfoki-erdőből csupán egyetlen adata van; 1994. április 30-ról. Néhány következtetés A Sebesfoki-erdőből eddig 487 nagylepkefaj került elő, amely egyetlen erdő esetében igen magas szám; hasonló faj45