Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 3. (Békéscsaba, 1996)

Varga Zoltán: A Dobozi Sebesfoki-erdő nagylepke-(Makrolepidoptera) faunakutatásának eredményei

megfogta (Kovács L. mscr). 1994. április 30-án fényen gyűjtöttük; a természetközeli állapotú ligeterdő-terület északi peremén, a holtág közelében. Electrophaes corylata (THUNBERG 1792) - mogyoróaraszoló: Szintén a természetközeli állapotú, üde és fajgazdag lomberdők faja, amely a szibériai faunakört képviseli. Nálunk inkább a domb- és hegyvidékekre jellemző. Alföldi adatai a Nyírségre (Guthi-erdő, Bátorliget: Fényierdő, védett láp), illetve a Beregi-síkra korlátozódnak. Gyöngyvirágos-tölgyesekben és keményfás ligeterdőkben fordul elő; nappal a cserjeszintben, levelek fonákján rejtőzik. 1994. április 30-án fényen gyűjtöttük; a természetközeli állapotú ligeterdő-terület északi peremén, a holtág közelében. Cepphis advenaria (HÜ

BN ER 1790): Az előző fajhoz hasonló elterjedésű és életmódú araszolólepke-faj; mindig csak a dús cserjeszintű, üde, természetközeli állapotú lomberdőkben fordul elő. 1994. április 30-án fényen gyűjtöttük; a keményfás ligeterdő-terület északi peremén, a holtág közelében. Harpya milhauseri (FABRICIUS 1775) - pergamen-púposszövő: Holomediterrán elterjedésű faj, amely KözépEurópában már lokális, szórványos elterjedésűvé válik. Korábban nálunk is ritka, csak az idősebb száraz tölgyesekben előforduló fajnak tartották. Az utóbbi két évtizedben a jobb állapotú tölgyesekből és keményfás ligeterdőkből csaknem mindenhonnan előkerült. Hernyója, amely eddigi ismereteink szerint kizárólag tölgyön él, a fák törzsén jellegzetes, pergamenszerű gubóban bábozódik. Bár nehezen vehető észre a fák kérgén, a harkályok rendszerint megtalálják, kibontják és a bábot el43