Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 3. (Békéscsaba, 1996)

Réthy Zsigmond: Adatok a gondolatok (a madártan tükrében) a természettudományi gyűjtemények néha mostoha sorsáról

A csodafáról azokat az éltető gyümölcsöket sorolom fel, melyek magángyűjtések eredményei - és egy részük később állami gyűjteményekbe került, függetlenül későbbi jó vagy rossz sorsukról. Témaválasztásom címében azt ígértem, hogy „a madártan tükrében", s ez majd most válik valóságossá, hiszen térségünkben majd minden gyűjtésben a madártan dominált eddig. Azok közül, akik eddigi ismereteink szerint jelentősebb természettudományos gyűjtést folytattak megyénk területén, tulajdonképpen Kitaibel Pál és Borbás Vince azok, akik a madártannal nemigen foglalkoztak. A megyei gyűjtésekről és gyűjteményekről Kitaibel Pál (1757-1817): a 18-19. századforduló valószínűleg egyik legjelentősebb tennészettudósa, igazi polihisztor, később botanikus, címzetes egyetemi tanár. Igaz, hogy ő nem megyebéli ember volt, de 1792 és 1816 közt, mikor többször is beutazta gyűjtés céljából az egész országot, megyénkben is gyűjtött, így a MNM'' -ba került gyűjteményébe szerencsésen fennmaradtak herbáriumi lapok és adatok egyaránt megyénkből is, - még ha nem is sok, de megmaradtak. Tudománytörténeti értékük óriási. Petényi Salamon János (1799-1855): evangélikus lelkész, zoológus, a magyar tudományos madártan megalapítója. Ő az első esetünkben, akit szoros szálak fűztek megyénkhez és Békéscsabához, lévén a híres Haan Lajos evangélikus lelkész és történésztudós sógora. Ebben a minőségében igen sokszor utazott Csabára és környékére, ahol is remek vadász-madarász baráti társaságot alakított ki maga körül. A bécsi természetrajzi ' MNM = Magyar Nemzeti Múzeum 19