Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 2. (Békéscsaba, 1996)

Molnár Zsolt: A Pitvarosi-puszták és környékük vegetáció- és tájtörténete a középkortól napjainkig

A pusztákat Pitvarosi-puszták Tájvédelmi Körzet néven - 1989-ben védetté nyilvánították, jelenleg a terület bővítése is folyamatban van. Ez lehetőséget ad arra, hogy a növényzet tovább ne degradálódjon, sőt regenerációs folyamatok indulhassanak el. A két legfontosabb teendő a vízrajzi viszonyok helyreállítása és a löszpusztagyepek restaurálása. A természetvédelmi célú vízrendezés esetében a történeti feldolgozásból az következik, hogy nem árvízjellegű külső vízbehozatalra van szükség (ez nem lenne természetes) hanem a területen felgyűlő belvizek megtartására. Erre meg is van a lehetőség a levezetőcsatornák megfelelő szabályozásával. Mivel az alföldi löszpusztagyepek mára szinte teljesen megsemmisültek, a még megmaradt foltok védelmén kívül (Kertész, 1991, 1992; Csathó, 1986; Kiss, 1976; Zólyomi 1962, 1969b) fontos természetvédelmi feladat újabb foltok mesterséges rekonstrukciója, mellyel a löszpusztagyepek összkiterjedése növelhető. A Pitvarosi-pusztákon található 12 éve felhagyott szántók különösen alkalmasnak tűnnek ilyen célokra. E felhagyott szántók potenciális vegetációja a löszpusztagyep. A közelben fennmaradt természetes foltok feltehetően lehetővé teszik, hogy a növényzet visszahódítsa ezeket a területeket, és ha mesterséges segítséget is nyújtunk, idővel faj gazdag löszpusztagyepek alakulhatnak ki rajtuk. Köszönetnyilvánítás Ezúton szeretnénk kifejezni köszönetünket azoknak, akik a nehezebben hozzáférhető történeti források rendelkezésre bocsátásával, a kézirathoz fűzött gondolataikkal, anyagi támogatásukkal, hasznos tanácsaikkal, útbaigazításaikkal, valais