Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 2. (Békéscsaba, 1996)

Molnár Zsolt: A Pitvarosi-puszták és környékük vegetáció- és tájtörténete a középkortól napjainkig

Vizes élőhelyek A területen átfolyó Száraz-ér a lecsapolások előtt lassan folyó ér lehetett. Ezt jelzi a kevés úszó, és a néhány rögzült hínárfaj. A Nymphoides peltata és a Stratiotes aloides mellett azonban kevés faj élt, ami a típus kis kiterjedésére utal. Az ért feltehetően faj gazdag (összesen 60 faj) és bővizű mocsarak övezték. A mocsári faj lista alapján több típus is feltételezhető (nádas, gyékényes, pántlikafüves, harmatkásás). A nádast 1861-ben osztotta ki a község (Tábori, 1957). Kiterjedésére és a nád minőségére utal, hogy Gajdács (1896) szerint évente 4045 ezer kéve nádat és kákát arattak Tótkomlóson. A nád felét eladták, míg a kákából "korczot kötöttek". A nádast azonban később egyre többen alakították át veteményessé (Tábori, 1957). A vízben hal alig volt (csak kevés ponty, csuka és harcsa), a nádasban szárcsa, vízityúk, vadkacsa és régebben vadliba (feltehetően nyárilúd) költött (Gajdács, 1986). A belvizeket (vagy ahogy akkor nevezték: a vadvizeket - Bodnár 1928) ekkor még nem rendezték - bár Horváth Sámuel már ekkor felszólalt lecsapolásuk érdekében (Horváth, 1881) - így a vízrajzi viszonyok még sokban megfelelhettek az ősi állapotoknak. Csupán Sámsonnál találunk egy csatornát (ami még a XVIII. században épült - Vedres, 1805), mely a Kopáncsi-ér vizének egy részét vezethette a Száraz-érbe. A szegénységben tengődő telepítvényes falvaknak nem volt lehetőségük ilyen munkálatokra, a kincstárnak pedig ez nem volt érdeke. A Száraz-ér szabályozása először 1882-ben merült fel konkrétabban (BML, Tótkomlós község iratai) bár már van adat a torkolat 18. századi részleges elzárásáról, a gátakat azonban az árvizek újra és újra áttörték (Szirbik, 1979). A valódi szabályozási munkák csak 1924-ben fejeződtek be (Szincsok György szóbeli közlése). A Száraz-ér kanyarulatait átvágták, a Marosból a Száraz-érbe jutó árvizeket már 83