Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 2. (Békéscsaba, 1996)

Molnár Zsolt: A Pitvarosi-puszták és környékük vegetáció- és tájtörténete a középkortól napjainkig

pusztába. Ennek ellenére a klímatikai adatok, a háton ma mindenütt sikeres fakultúra és a vegetáció-töredék maradványok alapján is fel kell tételeznünk - írja Zólyomi - , hogy magán a háton is lehettek kisebb erdőfoltok. Bár erre konkrét történelmi adataink nincsenek, viszont növény földrajzi megfontolások alapján lehetetlen az, hogy a hátak peremén vagy a háti időszakos vízfolyások felé a löszsztyepprét az ártéri ligeterdőkkel közvetlen érintkezhessen. A kettő között feltétlen ritkás bokros pusztai erdőknek kellett kialakulnia. A szikes altalajú mezőségi talajok elterjedése alapján elsősorban a tatárjuharos sziki tölgyes erdőre kell gondolnunk (Zólyomi, 1969b). A folyó menti területek vegetációját már kevésbé a klíma, sokkal inkább a folyók áradásai határozzák meg. Az árterületek potenciális vegetációja a mocsarakkal tarkított puha- és keményfás ligeterdő, melyet az ember fokozatosan kaszálókká és legelőkké alakított át. A keményfás ligeterdőkben a hűvös bükk-korszaki klímában számos hegyvidéki faj ereszkedett le az Alföldre. Ezek ma reliktumok néhány Körösmenti maradványerdőben (Kertész, 1989). A népvándorlások korának nomadizáló népei feltehetően az erdővegetáció további pusztulását idézték elő, így a honfoglalás korára az Alföld - egyes feltételezések szerint - már többé-kevésbé fátlan lehetett (Rapaics, 1918; Borbás, 1896). Priskos szerint (apud Szeremlei, 1900) Attila korában "fa nem termett ezen a vidéken". Somogyi (1994a) azonban még összefüggő erdőségeket tételez fel az ártereken, mert az azokat létrehozó árvizek és elöntések is folyamatosan hatottak és a gyakran váltakozó létszámú lakosság faigénye sem terjedt ki regionálisan minden területre. Somogyi à hátak lösztölgyeseit is kiterjedtnek tartja. Az első évezred fordulója körűire rekonstruált potenciális vegetációtérképet Zólyomi Bálint tervezte Niklfeld nyomán (Győrfíy, Zólyomi, 1994). 70