Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 2. (Békéscsaba, 1996)

Molnár Zsolt: A Pitvarosi-puszták és környékük vegetáció- és tájtörténete a középkortól napjainkig

repet tulajdonítanak a múlt történéseinek, de mivel nagyobb idő- és térléptékű problémák (pl. zonalitás, reliktumok) álltak az érdeklődés középpontjában legfőképp a vegetációtörténeti múlt megismerését tartották fontosnak (lásd. pl. Zólyomi, 1958; Járai-Komlódi, 1987), és kevésbé az elmúlt évszázadok emberi tevékenységének vegetációformáló hatásának vizsgálatát. Kivételt jelent Zólyomi Bálint Közép-Tiszavidékről és az alföldi löszpuszta-gyepekről szóló tanulmánya (Zólyomi 194546 és 1969b), valamint - bár nem alföldi területekről szólnak Majer Antalnak a fenyőfői ősfenyvesről (1988) és Pócs Tamásnak az Őrség növényzetéről (1958) írt könyvének történeti fejezetei. Korábban Rapaics Raymund, aki Borbás Vincével szembenállva az Alföld növényzetének antropogén származását hangoztatta (Rapaics, 1918; Borbás, 1896), is foglalkozott e témával, de mivel következtetései gyakran túlzóak, eredményeit nem vagy csak részben fogadhatjuk el. Az elmúlt századok táj változásait számos földrajzi munka is részletesen tárgyalja (pl. Frisnyák, 1990 és a benne található irodalmak; Bálint, 1980; Somogyi, 1994a, 1994b). Ezekből megtudhatjuk, hogy a táj átalakító tevékenységek hol a vegetáció homogenizálódásához, hol heterogenizálódásához vezettek (pusztásodás a XIV-XVI. században, vízrendezés a XIX-XX. században, illetve Árpádkori aprótelepüléses falurendszer, XIX-XX. szá-. zadi tanyavilág). Ezen folyamatok hosszabbtávú, illetve késleltetett hatásainak feltárása fontos a mai flóra és vegetációmintázatok megértéséhez (Foster, 1992; Peterken, 1984). A vizsgált terület, a kutatás módszerei A vizsgált terület a Magyar Alföld erdőssztyepp-övezetében, a Tiszántúl déli részén, a Békés-Csanádi löszhát és a Csongrádi-sík találkozásánál található, Tótkomlós, Pitvaros és Királyhegyes falvak határában. Ebben a térségben a vízrende67