Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 2. (Békéscsaba, 1996)

Réthy Zsigmond: Adatok és gondolatok a békéscsabai Élővízcsatorna életközösségéhez (1970–1995)

Füstifecske (Hirundo rustica): a csatornaközeli tanyák egyre fogyó fészkelője. A csatornapartot állandó vadászterületként használják. Molnárfecske (Delichon urbica): egyre fogyó számban költ. Leggyakoribb volt a városi hidak alatt, a Vilimlakótelep erkélyei környékén és a csabai városháza nyitott folyosórendszerében. Az elmúlt évtizedekben évente 300 körül mozgott a fészkelőpárok száma. Az utóbbi években antropogén tényezők miatt ez lényegesen csökken... Sárgarigó (Oriolus oriolus): az Élővíz-csatorna 14 km-es hossza mentén minden évben fészkel néhány pár a külterületen, a városban pedig az Árpád strand és az Ifjúsági Tábor közti szakaszon gyakoribb előfordulású, a tölgy fasoron fészkelve. Dolmányos varjú (Corvus cornix): táplálkozás céljából pásztázza a tárgyalt területet. Vetési varjú (Corvus frugilegus): legutóbb a 70-es években és a '80-as évek közepéig volt fészektelepe a csatornaparti nyárasban, a Konzervgyárnál. Átlagban 80-100 pár fészkelt ott évente. A nyárfást kivágták. Csóka (Coloeus monedula): elsősorban az öreg, odvas fűzek és nyarak fészkelője volt mindig az erdősávban. Kb. 1990-től észrevehetően csökkent a fészkelő párok száma. Az utóbbi években szinte csak a belvárosi fészkelések maradtak meg a gesztenyefákban. Létszámcsökkenésük fő okát az alkalmas odvas fák hiányában látom. Szarka (Pica pica): viszonylag gyakori fészkelő a teljes külterületi szakaszon. 24