Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 2. (Békéscsaba, 1996)

Réthy Zsigmond: Adatok és gondolatok a békéscsabai Élővízcsatorna életközösségéhez (1970–1995)

periódusban is, így öreg és fiatalabb példányok egyaránt előfordulnak. A teljes szakaszon másutt csak elszórtan, egyedileg található. Csöregefűz (Salix fragilis): kevés, elszórtan. Fehér nyár (Populus alba): a tölgyek mellett a néhány hatalmas termetű fehér nyárfa az, ami magasan kiemelkedik a csatorna menti erdősávból. Az 1970-es évekig sokkal több volt az egész szakaszon; kiöregedtek illetve kivágták őket. A veszelyi híd közelében, a híd a gyulai út és a csatorna háromszögében van egy kisterületű, kb. egy hektáros, 30-35 éves fehér nyáras liget. Az igazán jeles hagyásfák a Nagyrét szélén a békési műút felőli oldalon, közvetlen az Élővíz-csatorna melletti réten vannak a gáton belül. Legismertebb közülük a "Bandikafa", ami valójában 3 példány fehér nyárfa. A néphagyomány ezeket hívja Bandikafának. Balogh: Magyarország nevezetes fái című könyvében a következőt írja: "Ű nevét onnan kapta, hogy egy Bandika nevű kisfiút nyomorékká tett. Névbevésés alkalmával letörött az ág a fiú alatt. A szerencsétlenség óta nevezik Bandikafának. A 30-as években gyakran lehetett látni a Gellért Szálló teraszán (Budapest) a nyomorékká vált Bandikát sörözni (Báró Wenckheim Bandika)." A fa és környéke mindenesetre jeles találkozóhelye volt az egész században a csabai fiataloknak. Az utóbbi években többször is belecsapott a villám, egy hatalmas törzs ledőlt. A meglévők körmérete 550 cm egyenként. Az első világháború körüli időkben történhetett. A jelenlegi fák az akkori fák sarjhajtásaiból nőhettek ki. (Réthy) 75