Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 13. (Békéscsaba, 2012)
Deli Tamás - Danyik Tibor: Állatföldrajzi érdekességek a Körösközben
Élőhelyi problémák a Körösköz erdőiben Jelen munkánkban bemutattuk a Körösköz keményfás ligeterdeinek legfőbb állatföldrajzi érdekességeit (védett gerinctelen állatfajok tekintetében). Arról azonban nem esett még szó, hogy ezek az élőhelyek mennyire sérülékenyek, milyen problémákkal küzdenek, továbbá szemünk láttára semmisülnek meg pusztán pillanatnyi gazdasági érdekből. A korábbi évtizedekben a Mályvádi-erdő területén folyt malakológiai (csigákkal és kagylókkal foglalkozó tudományág) kutatások mindegyike azt mutatta, hogy az erdők talajának felszínén és az avarszinten a tenyész- időszakban nincs elegendő nedvesség. Higroftl fajok csak nagyon kevés helyről, kicsiny számban kerültek elő. Ezek hiánya, az erdei fajok ritkasága, illetve az erdőssztyepp fajok dominanciája a legtöbb helyen azt mutatta, hogy az ártéri erdők kiszáradása folyamatban van. Ez a folyamat bármikor visszafordítható lenne, ha az áradások vizét kieresztenék többek között a Mályvádi Szükségtározónak nevezett egykori ártérre. Ez egyebek között lehetőséget adna a folyón érkező több erdei, esetleg kárpáti fajok számára a megtelepedésre, illetve azok elterjedésére, tehát a zöld folyosó újra megnyílna a keményfás ligeterdők számára is. A hosszan tartó kiszáradás mellett legnagyobb problémát azonban az a modem Európában elfogadhatatlan erdészeti kezelés jelenti, mely során a tarra vágott erdőrészeket kituskózzák, majd beszántják, néhány évvel később pedig tájidegen faültetvényt hoznak létre a helyükön. A talaj élővilágát, de gyakorlatilag az egész erdei ökoszisztémát teszik ezzel tönkre. Ezeket a faültetvényeket távol sem nevezhetjük erdőnek, ahogy egy búzaföldet sem tekintünk gyepnek. Sajnos a természetes erdőfelújítások egyre kevésbé sikeresek, és nem jelentenek alternatívát az őshonos fafajú állományok felújítására, köszönhetően a termőhely szárazabbá válásának. Mindezen eljárások ráadásul - nem is olyan hosszú távon, de - magukra az erdészetre is komolyan visszaütnek. Az egykori ártér egyes mély fekvésű részein sok helyen már ott vannak a szikesedést jelző fajok, sőt, ma már láthatunk komoly sziki magaskórós/sziki tölgyes foltokat is. Az elszikesedett területek előbb-utóbb erdészeti tevékenységre részben vagy egészben alkalmatlanná válnak. Ha nem állítják vissza a szikesedést hátráltató vízgazdálkodási folyamatokat, akkor néhány évtizeden belül a Kígyósi- pusztákhoz hasonló tájjá fog alakulni a Körösköz is. Fotók: Deli Tamása
