Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 13. (Békéscsaba, 2012)

Deli Tamás - Danyik Tibor: Állatföldrajzi érdekességek a Körösközben

Az Alföld keleti peremterületének hazánkra eső részén, délről észak felé többé-kevésbé erdősült kistájak sorakoznak. Ezeken a potenciálisan erdősült részeken - látszólag egymástól elszigetelten - sok tekintetben eltérő kistájak jöttek létre. A Maros, a Körösök és a Felső-Tisza völgye erdős vidékének kialakulásában az említett folyók, míg a nyírségi lápokat szegélyező erdők kialakulásában elsősorban a buckaközi magas talajvízszint játszotta/játssza a főszerepet. Az esetek túlnyomó többségében tehát víz által befolyásolt élőhelyek jöttek létre. Közös bennük a tölgy-kőris-szil, azaz a keményfás ligeterdőkre jellemző fajok, illetve több erdőssztyepp fajnak tekintett taxon megjelenése (pl. a lepkék közül a díszes tarkalepke: Euphydrias maturna, a kis apollólepke: Parnassius mnemosyné). Mindegyik kistájban azonban más-más származású színezőelemek megjelené- sét/jelenlétét tapasztaljuk, ami érthető is annak függvényében, hogy a Kárpátok más-más részével határos kistájról van szó. Vannak a Kárpátok szinte egészére jellemző endemizmusok, pl. a bánáti csiga (Drobacia banatica), amely ennek megfelelően meg is jelenik minden Kárpátokból érkező folyóink mentén, amennyiben vannak ott megfelelő élőhelyek. Vannak azonban ennél szükebb areával rendelkező bennszülött fajok is, illetve a délről észak felé hatoló faunaelemek száma is rohamosan csökken észak felé haladva, mint ahogy az északi elterjedésü taxonok is legtöbbször a nyírségi lápvidékektől délre már nem fordulnak elő.

A Gyula-Sarkad-Doboz környéki potenciálisan ártéri erdő uralta táj egyediségét alapvetően az Erdélyi-Szigethegység, azon belül a Béli-hegység (Codru Monia) erdeiből vagy az ahhoz kapcsolódó társulásokból kikerülő

23