Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 13. (Békéscsaba, 2012)

Danyik Tibor - Deli Tamás: Kakukk a bogarak között

visszafejlődött, a szárnyfedőik is csökevényesek, a végük szétálló, azok csak részben fedik a hatalmas potrohot.

A nünüke szó népies megfelelője az „isten tehénkéje” vagy isten bogárkája, és látva a fücsomók között „legelésző” bogarakat, ez a párhuzam azonnal értelmet nyer. A kifejlett állatok nem válogatósak, a legtöbb egy- és kétszikű növényt örömmel fogyasztják.

A nünükék fejlődése is tartogat számos furcsaságot. A föld alól kikelő nőstények a peterakást követően - akár több 1000 petét is lerakhatnak - hamar elpusztulnak. A petékből először az úgynevezett háromkarmú lárva (triun- gulinus) kel ki. A kibújást követő első dolga, hogy felkeresi a hozzá legközelebbi virágot, és annak virágzatára felkapaszkodik. Itt türelmesen várakozik, amíg egy gyanútlan poszméh (Bombus spp.) vagy más föl- diméhfaj fel nem keresi a virágot nektárgyüjtés céljából, ekkor a lárva karmos lábaival megkapaszkodik a nektárt szürcsölgető méh dús bundájában és a föld alatti fészekbe „viteti” magát (forézis). A bundásméhek nektárt halmoznak fel földalatti fészkeikben az utódaik számára, a petéből kikelő méhlárva a felhalmozott nektáron fejlődne ki, ha egy hívatlan vendégnek nem lennének más szándékai.

A potyautas a fészekbe bejutva elfogyasztja a bundásméh petéjét, majd átalakul második lárvaformává. Ez az átalakulás szükségszerű, mivel a karmos lárva beleragadna a nektárba, így elpusztulna, azonban az új lárva pajorszerü, lábai visszafejlődtek, ezért már biztonsággal vetheti bele magát a nektárba, hogy mohón falatozva elérje a 6. vedlést, s ezzel egy új lárvaalakot. A harmadlagos lárva nem táplálkozik elődjéhez hasonlóan, hanem rövid pihenés után újra vedlik. Az ekkor kialakult negyedleges lárva fog bebábozódni.

Óriás nünüke (Meloe cicatricosus) nősténye