Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 13. (Békéscsaba, 2012)

Patalenszki Adrienn - Danyik Tibor: Őszirózsás rétek felett

kocsord (Peucedanum officinale) előfordul. Elsősorban a sziki magaskórós társulásokat preferálja, amely főleg sziki tölgyesek tisztásain és szegélyén, valamint a nagyobb alföldi folyók egykori árterének különböző mértékben kiszáradt és elszikesedett rétjein található meg, de pusztafüves lejtősztyeppeken és szilikát sziklagyepekben is megtalálták már.

A lepke életét a petéből való kibújással kezdi meg. A faj peteként telel át, a nőstény a petéket nem a sziki kocsordra, hanem valamilyen erős szálú füféle levélhüvelyeibe helyezi el (BARANYI T. - KOROMPAI T. 2007).

A lárvák április és május közepe között kelnek ki. A hernyók első fejlődési stádiuma (Ll) a kikeléstől az első vedlésig tart, amelyre a kikelés után 4-5 nap múlva kerül sor, melyet a bábozódásig további öt vedlés követ. A hernyónak a kikelés után mindössze egy napi energiatartaléka van a tápnövény megtalálására. Ilyenkor a sziki kocsord zsenge hajtásain, illetve a szárban élnek a föld felett. Ezt követően lefúrják magukat a gyökérzetbe, és ott endofág életmódot folytatnak egészen a bábozódásig. A hernyók az általuk fúrt járaton keresztül a felszínre lökik a feleslegessé vált rágcsalé- kot és ürüléket, amely a felszínen egy sárgásfehér, granulátumszerü anyagból képződött kupacot alkot. Ez az ún. „hemyórágás” az egyik legbiztosabb jele a faj jelenlétének egy adott területen.

Hernyóinak bebábozódása tipikusan augusztus folyamán, egyes helyeken szeptemberben történik meg. A bábok változó mélységben, sokszor a talajfelszín közvetlen közelében, a járat nyílásánál, a tápnövény gyökfőjéhez rögzítve, de néha 30^40 cm mélyen találhatók.

Az imágók egyetlen nemzedéke átlagos körülmények között szeptemberben kel ki, és október végéig repül, rajzáscsúcsuk október első hetében van. Ettől azonban eltérő jelenségek is megfigyelhetők, különösen nagy szárazság idején, amikor már augusztusban nagy egyedszámban észlelték az állatot. Ez azzal magyarázható, hogy a nedvesebb években a bábok elfekszenek (ez a stratégia egyébként is nagyon jellemző a sztyeppéi fajokra), így az első száraz évben kiemelkedően magas példányszámú rajzás figyelhető meg (BARANYI T. - VARGA Z. 2004).