Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 13. (Békéscsaba, 2012)

Deli Tamás - Fehér Zoltán: Réslakó csigafajok a Kárpátokban

és Oxychilus montivagus (KIMAKOWICZ, 1890), az Aspasita triaria (ROSS- MÄSSLER 1839), illetve számos orsócsiga- (Clausiliidae) faj héjával találkozhatunk a sziklák közötti résekben, üregekben. Nem tekintjük igazi réslakóknak azokat a szubterrán fajokat sem, amelyek bár élhetnek a kő- görgeteges élőhelyeken is, de leggyakrabban az olyan puhább, leginkább üledékes kőzetekben tenyésznek, mint amilyen a lösz. A Cecilioides (C. acicula [O. F. MÜLLER, 1774], Cecilioides petitiana [BENOIT, 1862]) fajok és a Vitrea hydatina (ROSSMÄSSLER, 1838) hazánkban az alföldi lö- szös talajokban is előfordulnak, sőt, ott találkozhatunk velük a leggyakrabban.

A Bánát és a szomszédos olténiai hegyvidék északnyugati része SOOS L. (1943) állatföldrajzi felosztása szerint Banaticum néven egységes biogeográfiai egységet képez. Az állat- és a növényvilágot tekitve egyaránt itt a legerősebb a balkáni hatás a Kárpátokon belül, és mindemellett itt a legmagasabb a bennszülött fajok száma. A Kárpátoknak ez a délnyugati szeglete globális szempontból is igazi biodiverzitási hot-spotnak (forró pontnak) tekinthető. Az itteni endemikus fajok egy része a felszín alatti (szubterrán) életmódhoz specializálódtak, szemük eltűnt, testük és héjuk pigmentálat- lanná vált. Kutatásaink rávilágítottak, hogy ezek a fajok ún. réslakók, amelyek egy eddig kevéssé ismert és nem kutatott élőhelytípushoz, a talajjal fedett kőgörgetegekhez köthetők.

Fotók: Deli Tamás; rajzok: Kára Judit, Danyik Tibor