Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 13. (Békéscsaba, 2012)

Deli Tamás - Fehér Zoltán: Réslakó csigafajok a Kárpátokban

A Banaticum - mint állatföldrajzi egység - szívének tekinthető Csema-völgy (Valea Cernei) mészkővadonjának endemikus faja. Trapéz alakú szájadéka az egyik legkönnyebben felismerhető Agardhiella fajjá teszi. A genusz fajai közül a Kárpátok területén a legnagyobb számban ezt gyűjtöttük, általában tömegesen került elő a mintákból. A legtöbb példányt a Domog- led oldalából nyíló szurdokvölgyek egyikében, a völgy alján fehalmozott uszadékban gyűjtöttük. Bár a völgy leggyakoribb Agardhiella faja, és bár Herkulesfürdő (Báile Herculane) és környéke a 19. század óta a természetkutatók egyik kedvelt gyűjtő- és kirándulóhelye volt, csak 1958-ban került leírásra.

Agardhiella banatica (ZILCH, 1958)

Agardhiella crassilabris (GROSSU & NEGREA, 1968)

A Csema-völgytől (Valea Cernei) keletre fekvő Motru-folyó és felső vízgyűjtője (különösen Baia de Arama néhány km-es körzete) korántsem olyan látványos sziklavadonnal bír, mint maga a Csema-völgy (Valea Cemei), mégis legalább olyan sok érdekes szűk areával rendelkező endemikus fajnak a lelőhelye. Ezek egyike az A. crassilabris, amelynek típuslelőhelye a Lupsei-völgy (Valea Lupáéi) néhány barlangja (A. V. GROSSU - A. NEGREA 1968). A Tismana falu melletti kolostor közelében élő juvenilis példányai is előkerültek. A lelőhelyek többségénél más fajok társaságában volt megtalálható: pl. A. armata, A. reinhardti, A. grossui.

55