Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 13. (Békéscsaba, 2012)
Deli Tamás - Fehér Zoltán: Réslakó csigafajok a Kárpátokban
Végül a rések teljesen eltömődnek. Erre bizonyítékul szolgálhatnak az egyes helyeken található több száz éves famatuzsálemek, amelyek már a kőfolyás megállása után jelenhettek meg, és ahol a kövek közötti rések hálózata még most is megvan. A kőgörgeteg résrendszerének teljes fel- iszapolódása után az élőhely megszűnik, és már csak az üres héjak utalnak az egykori diverz csigafaunára. Azt, hogy a természettudományos gyűjteményekben ritkák a réslakó fajok, az magyarázza, hogy nem könnyű az ilyen élőhelyeken gyűjteni. Mi leggyakrabban olyan helyeken tudtunk réslakó faunát gyűjteni, ahol útépítés során átvágtak egy egykori kőfolyást, így itt hozzá lehet férni a mélyebb rétegekhez is. A réslakó csigák számára a megfelelő nedvesség is limitáló tényező lehet, ezért gyakran találunk réslakók által sűrűn benépesített élőlényeket sziklás szurdokvölgyekben. Mivel ezekben a völgyekben a sziklák aprózódása miatt állandóan kialakulnak kőfolyásos, kőgörgeteges területek, ezért hosszú távon, akár évezredeken keresztül is biztosított a réslakó élőlények fennmaradása. Az Agardhiella domokosi élő egyedeinek megtalálása során tapasztaltak azt mutatják, hogy az év bizonyos - csigák számára kedvező - szakaszaiban gyakran a felszín közelében tartózkodnak. Találtunk élő példányokat földbe ágyazott kövek alatt vagy sziklák tövében, néhány centire a felszíntől. Ez azt mutatja, hogy az egyes kisebb, szomszédos élőhelyek átjárhatók számukra, akár úgy is, hogy időnként a felszín közelében vagy akár a felszínen mozognak. Ezzel magyarázható, hogy az egymástól látszólag vagy valósan elszigetelt réshálózatokat benépesítik, és az adott területre jellemző fajok több helyről is előkerülnek. A réslakók szempontjából egymástól elszigetelt völgyek, hegységek azonban nem átjárhatók, ezért lehetséges, hogy az egyes szűk endemizmusok egymást váltják a szomszédos völgyekben. A legjellemzőbb ilyen terület a Vulkán-hegység (Muntii Válcanului) déli oldalának mészkővölgyei (DELI T. - SUBÁI P. 2011). Meg kell jegyezni továbbá, hogy a mészkő vagy mésztartalmú kőzetek kémiai és fizikai tulajdonságai is fontos limitáló tényezők lehetnek szinte minden csigafaj számára. A terepi munkák során többször jártunk olyan kőtörmelékes helyeken, amelyek első ránézésre ígéretesnek látszódtak, de a megfelelő helyeken vett mintákban meglehetősen ritkán találtunk héjakat, és a fajszegénység is jellemző volt. Megfigyeléseink szerint a Kárpátok szárazföldi csigafajai közül húsz olyan létezik, amely igazi (obiigát) réslakónak tekinthető. Egy részük a Kárpátok délnyugati részének bennszülött faja, más részük olyan balkáni elterjedésü faj, amelynek areája átnyúlik a Kárpátok területére. 52
