Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 13. (Békéscsaba, 2012)
Deli Tamás - Fehér Zoltán: Réslakó csigafajok a Kárpátokban
húzódnak be. Sziklás helyeken a kövek között vagy sziklák árnyas, hűvös kis üregeiben igen gyakran sokféle csiga héjait vagy éppen élő példányait találjuk. A csigák többsége különösen érzékeny a nedvességre, ezért a te- nyészidőszak aszályos periódusaiban, ha tehetik, egyre mélyebbre, üregek legbelső részébe vagy kőgörgetegek közé bújnak. Később innen másznak elő, vagy itt pusztulnak el. Valójában az ilyen helyek egyfajta menedékül szolgálnak, amelyek szinte „összegyűjtik” a környező élőhelyeken tenyésző fajok egyedeit, hü képet adva az ott élő csigafaunáról. Ezekben a mik- rohabitatokban sokkal temperáltabb hőmérsékleti és páraviszonyok uralkodnak, ideális helyet biztosítva természetesen más hűvös- és nedvességkedvelő állatnak is. A csigák egy másik csoportja nemcsak száraz időszakokban kerüli a felszínt, hanem teljes életét a föld alatt éli le. Ezek az úgynevezett felszín alatti vagy szubterrán életmódot folytató állatok. Egyes fajaik oly mértékig specializálódtak, hogy elvesztették színüket és szemük is visszafejlődött. Ilyen vak állatok pl. az Agardhiella fajok többsége, melyeket sokáig barlanglakó (= troglofil) állatoknak véltek. Első alkalommal 2008 márciusában találtunk élő Agardhiella domokosi példányokat a Fehér- Körös (Crisül Alb) völgyében a Zaránd-hegység (Muntii Zarandului) északi lábánál. Egy köves hegyoldalban gyűjtöttünk, ahol felforgattuk a felszínt borító kövek egy részét. Néhány helyen, ahol a kövek közötti réseket nem töltötte ki teljesen a talaj, ezen résekben élő egyedeket figyeltünk meg. Ez a megfigyelés vezetett minket oda, hogy kiemelt figyelmet fordítsunk a hasonló kőgörgeteges élőhelyekre. Több hasonló előfordulás alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a korábban barlanglakónak gondolt fajok valójában nem - vagy nem kizárólagosan - barlangokban, hanem kövek közti résekben élnek. Ezt az életformát réslakó életformának, magukat a fajokat pedig réslakóknak neveztük el (DELI T. - SUBÁI P. 2011). Miután a rések mérete rendkívül változatos lehet, tágabb értelemben maguk a barlangok is ide tartoznak, ezért a réslakó fajok akár barlangokból is előkerülhetnek, illetve a csak barlangokban előforduló fajokat a réslakók egy részhalmazának tekinthetjük. Ilyen élőhelyek leginkább meredek hegyoldalaknál vagy szurdokokban kialakuló kőfolyásokban jönnek létre. A kőfolyás megállása után a felszínre hulló szerves törmelékből hamarosan összefüggő humuszréteg jön létre, amely vastagon borítja a kőgörgeteg felszínét. Idővel a növénytakaró alakul ki, akár be is erdősülhet a felszín. A felszínről a talajrészecskék lassan, de folyamatosan hullanak le a kövek közti résekbe, de a kőgörgeteg belsejében az üregrendszer még akár több száz évig fennmarad. 47
