Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 13. (Békéscsaba, 2012)

Domokos Tamás: Dr. Sterbetz István

munkásságáért, Magyar Nemzeti Vadászrend aranyérem, „Rés Nullius” díj természetvédő és vadászati tevékenységéért. 2010-ben elnyeri a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét.

Az eddig soroltakból kiderül, hogy érdeklődése nem szorítkozott csak az ornitológiára, hiszen a gerincesek, a vadászat, a természetvédelem, a néprajz, sőt, a művészetek is vonzzák. Ezért tartották sokan tudósnak, szak- és szépírónak is.

Közvetlen, allűröktől mentes, érdeklődő és messzemenően segítőkész, időnként az altruizmus határait súroló ember volt. Levelei a lényegre szorítkoztak, de mindig voltak azokban érdekes szóösszetételek, fordulatok, amint az a mellékelt levélben is látható, olvasható: „szellem a palackból”, „konzervtéma”, „kész- recsinálás”. 2003-ban küldött egyik levelének utolsó két sora szíven ütő volt: „Remélve, hogy valamit azért segíthettem, szeretettel köszöntelek, a nyolcvanadik esztendejét taposó, fosszilis Pistabátyád” - írta. Gépelt levelei a mai kor embere számára elképzelhetetlenül korrektek, udvariasak, önkritikusak, megengedőek, és legtöbbször hitet sugárzóak voltak. 85 éves korában még értesítő levelet küldött arról, hogy megváltozott a telefonszáma! Leveleinek cimzése árulkodó, rá jellemző volt, mert narrow-típusú betűiről azonnal felismerte az ember a borítékját, amikor azt kivette a postaládából. Előfordult az is, hogy saját készítésű képeslapon levelezett. 2008 tavaszán megbeszéltük, hogy kibeszéljük a dél-alföldi éveket, csokorba kötve emlékeit. Erre azonban nem került sor. Úgy jártam, mint „Pista bácsi ” a csonkalábú daruval:,, Repült, repült, nyílegyenest a nagy puszta ürességének. Többet aztán nem sikerült viszontlátni

(Sterbetz István: Puskával a Nagypusztán)

41