Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 13. (Békéscsaba, 2012)

Deli Tamás - Danyik Tibor: Állatföldrajzi érdekességek a Körösközben

Stys tarsza (Isopltya stysii)

Atarsza fajok (Isophya spp.) a lomha szöcskék családjának egy népesebb táborát alkotják, hazánkban eddig 7 faj előfordulása bizonyított. Az ebbe az alakkörbe tartozó fajokra összefoglalóan igaz, hogy imágóik csökevényes számyúak (röpképtelenek), duci testfelépítésüek, ehhez viszonyítva hosszú lábakkal rendelkeznek. Az 1. lábszáruk nem rövidebb az előtomál. A nőstények tojócsöve folyamatos ívben hajlik (görbült), vége durván fogazott, és lekerekített hatást kelt. A hímek cercusai egy ívben hajlanak befelé. Színezetük aduit állapotban zöld, legtöbbször a nyakpajzs két oldalán húzódó fe- héres-ibolyás sávval. Elkülönítésük szakértelmet és sok gyakorlatot igényel. A hímek hang alapján történő azonosítása a határozás egyik legbiztosabb módszere, mivel minden faj hímjének saját, csak a fajra jellemző ciripelése van. Azonosító bélyeg továbbá a hímek elytrumának alakja és a ciripelőcsapsorban található ciripelőcsapok száma. A hímek cercusai a csúcsi harmadban befelé hajlanak, a hajlás nem folyamatos, hanem egy csúcsi egyenes szakaszt lehet észrevenni. A nőstények tojócsőhossza 9,5-11,5 mm. A hazai fajok többsége főleg a hegy- és dombvidéken él. Az Isophya stysii Ukrajnából, Romániából és Magyarország területéről rendelkezik előfordulási adatokkal. Hazánkban főként a Zempléni-hegység északi részén 700- 800 m magasságig, továbbá szórványosan a Szatmár-Beregi síkon és a Fekete-Körös tájékán ismerjük állományait.

Élőhelyei erdőszéli rétek, bozótosok és patak menti hűvös, párás mikro- klímájú magaskórósok.

31