Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 13. (Békéscsaba, 2012)

Deli Tamás - Danyik Tibor: Állatföldrajzi érdekességek a Körösközben

Dobozi pikkelyes csiga (Kovacsia kovácsi, syn.: Hygromia kovácsi)

Héja kicsiny, kúpos-gömbölyded, kiemelkedő tekerccsel, szarubama, rendkívül vékony, friss állapotban áttetsző, fénytelen, sok, igen apró vonal/vékonyfélhold alakú, sűrűn egymás mellett sorakozó pikkelyekkel fedett, amelytől a héj szemcsésnek, de még inkább bársonyosnak mutatkozik. Kanyarulatai (5db) egyenletesen, de gyorsan növekednek, az utolsó kanyarulat igen tágas. A kanyarulatokon középtájon nem figyelhető meg tarajszerű él. Szájadéka tág, széles tojásdad-hold alakú, majdnem kerek, szegélye éles, ajakduzzanata nincs. Köldöke meglehetősen szűk. A héj általában 4,0-5,0 mm magas és 5,0-6,0 mm széles.

Az Erdélyi-Szigethegység nyugati részének endemikus faja, amelynek areája átnyúlik Békés megye keleti, erdős részébe

(Gyula-Sarkad-Doboz, illetve Mezőkovácsháza). Mai tudásunk szerint a Zempléni-hegységben élő pikkelyes csigák is ehhez a fajhoz tartoznak. Eredetileg árnyasabb sziklagyepekben és patak parti magaskórósokban élnek a legnagyobb állományaik, de a félszáraz gyepektől a telepített nemesnyá- rasokig igen sokféle biotópban képesek tenyészni.