Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 13. (Békéscsaba, 2012)

Danyik Tibor - Deli Tamás: Kakukk a bogarak között

legtöbbször a szárnyfedők nem is fedik teljes egészében a potrohot. A hártyás szárny egyes fajoknál jól fejlett, míg más fajok esetében redukálódott és csökevényes, repülésre alkalmatlan. Alapszínük a matt feketétől a fénylő aranyzöldig változik, melyet változatos alakú és színű foltok mintázhatnak. A bogarak egy keserű és mérgező anyagot, kantaridint tartalmaznak, amikor megzavarják az állatot, akkor sárga színű hemolymphát választanak ki a lábízületeknél, hasonlóan a katicákhoz. Az imágók mind valamilyen növényi részt vagy virágport, nektárt fogyasztanak, míg a lárvák élősködők.

A család igazi fajgazdagságát Afrika és Ázsia meleg, száraz és fátlan vegetációjú területein éri el, ehhez képest hazánkban az ismert fajok alig 1%-a található meg. Magyarországon is az alföldi és dombvidéki xeroterm, xero-mezoterm füves pusztákon, rétsztyeppéken találhatóak meg. Megyénkben ezeket az élőhelyeket a szikesek és löszgyepek képviselik, de egyes fajok megtalálhatóak roncsolt, másodlagos élőhelyeken is.

A család élőhely-preferenciája nem meglepő, ugyanis szoros kapcsolatban áll a lárvák különleges fejlődés-biológiájával. Tudvalevő, hogy a petéből kikelő és fejlődésnek induló lárvák a sáskák és fullánkos hártyász- számyúak petéin, lárvabölcsőiben élősködnek. Ezen gazdaszervezetek is kifejezetten meleg és szárazságkedvelők, faji diverzitásukat és tömeges- ségi maximumukat ezeken az élőhelyeken érik el.

A hólyaghúzók egyedfejlődési útját túlfejlődésnek (hipermetamorfózis) nevezzük, mivel a 6. lárvastádiumot még két lárvaalak követi a bábállapotig. A petéből kikelő lárva egy úgynevezett háromkannú lárva (triungulinus), mely erősen szklerotizált, lapított testű, a lábai és a szemei jól fejlettek. E lárvaállapot feladata, hogy felkutassa a fejlődéséhez szükséges gazdaállat fészkét, majd ott átalakuljon másodlagos lárvává. Az új lárvaalak pajor- szerű, leginkább a cserebogarak oligopod lárvájára hasonlít, lábai visszafejlődnek, teste lágy, gyengén szklerotizált. A másodlagos lárvának egyetlen feladata van, hogy mohón táplálkozva addig növekedjen, míg el nem éri a 6. lárvastádiumot, addigra fel is falva a gazdaállat petéit és az ivadékoknak felhalmozott táplálékot. Ezt követően egy vedléssel harmadlagos lárvává alakul, mely már nem táplálkozik, és egy nyugalmi állapotot vesz fel álbáb formájában. A nyugalmi periódust újabb vedlés követ, az így kialakult negyedleges lárva leginkább a pajorszerü másodlagos lárvára hasonlít, mely már bábozódni fog.

A bábból kibúvó imágók már könnyebben szemünk elé kerülnek, mint a rejtett életmódú lárvák, bár a fajok többsége igen rapszodikusan fordul elő, és akkor is mérsékelt egyedszámban. Egyes fajok azonban kifejezetten gyakorinak mondhatók, és olykor nagy egyedszámban jelennek meg. Ilyenkor tömegesen lepik el a táplálékul szolgáló növényeket, ezzel jelentős károkat okozva a kertészeti és mezőgazdasági kultúrákban.

12