Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 12. (Békéscsaba, 2011)

Deli Tamás: Gyomai gyomok között - Gyomaendrőd környékének iszapgyomnövényei

Csinos ezerjófű - Centaurium pulchellum

Egy ógörög monda szerint élt egykoron egy Kheiron nevű kentaur, aki fölfedezte az ezerjófű gyógyító hatását, és egyes kutatók szerint így vált névadójává eme növénynemzetségnek. Ettől jóval kézenfekvőbb elképzelés is létezik, miszerint a centum és az aureum szavak összevonásával képezte a ge- nusz leírója a Centaurium nevet, amely szerint igen becses, száz aranyat érő fű. Az ezerjófuvek mindhárom hazai faja gyógynövénynek számít. Rokonságához méltón (támicsfélék - Gentianaceae) az iszapgyomok egyik legszebb és legbájosabb aprósága. Testvérfajához, a kis ezerjófühöz (■Centaurium erythreá) képest jóval szerényebb méretű, mindössze pár centiméteres növény. A tövétől elágazó szárnak, levelei ülők, amelyek párosával altemáltan (átellenesen) helyezkednek el, tojásdadok és háromerűek. Virágaikat egyesével, a szárak végén fejlesztik, színük lilás/vöröses rózsaszín és öttagú.

A csinos ezerjófu az alföldi részeken szórványosan fordul elő. Az iszapnövényzetben, nedvesebb gyomtársulásokban találjuk meg leginkább. Sótürő, leggyakrabban bolygatott szikesedő vagy szikes réteken, valamint szikeseken létesített belvizes szántókon tenyészik. Gyomaendrőd környékén eddig egyetlen helyről ismerem: az egykoron várost védő körgát Csárdaszálláshoz közeli részének tövénél fekvő szikesedő szántóról (vad- fold). Ez volt az egyik legfajgazdagabb iszapvegetációjú terület az általam vizsgáltak közül. A területen bár sok faj fordult elő, de a magyar látonya kivételével egyik sem jelent meg tömegesen.