Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 12. (Békéscsaba, 2011)

Danyik Tibor: Pocsolyák szörnyecskéi - Időszakos kisvizeinkben előforduló pajzsosrákok

Kandics (Cyclops spp. (Rajz: Danyik Tibor)

A fejlődésükben teljes mértékben vízhez kötött magasabb rendű gerinctelen szervezetek között számos, a rákok (Crustacea) altörzsébe tartozó érdekes élőlényt találunk. Képviselőik közül legkisebbek, a csupán 1-3 milliméteres ágascsápú rákok (Cladocera), ahová a szökdécselő úszású, hétköznapján csak vízibolhának (Daphnia spp.) nevezett rákocskák tartoznak. Hozzájuk méretben nagyon hasonlóak az evezőlábú rákok (Copepoda), melyek közül legismertebbek a kandicsok. A kandicsoknak jellegzetes küllemet kölcsönöz az egy darab, a test középvonalában található nagy piros szemük, bajusz szerű csápjaik és a zsákként magukkal cipelt petecsomóik. Számos fajuk közül megemlítjük a Gyoma- Dévaványa környéki szikes vizekben is élő széki lebegőkandicsot (Arcto- diaptomus spinosus). Mindkét csoport algákkal táplálkozik, míg maguk, a zooplankton részeként, táplálékul szolgálnak a nagyobb állatok számára.

Időszakos vizeinkben élő rákokról beszélve muszáj megemlítenünk a csupasz levéllábú rákok (Anostraca) rendjét, és leggyakoribb képviselőjét, a közönséges tócsarákot (Branchipus schaefferi). A csupasz levéllábú rákok rendjének 11 hazai képviselője van, a fajok mindegyike helyváltoztatáskor jellegzetes hanyatt úszással közlekedik. Tócsarákkal gyakran találkozhat az alföldi időszakos vizekben a figyelmes természetjáró. Az apró, 1-2 centiméteres állatok áprilistól szeptemberig fordulnak elő pocsolyáinkban, sokszor a nyári pajzsosrákkal együtt. A rákok áttetsző, fehéres színűek, azonban egyes egyedek szabad szemmel is jól látható kékes-lilás foltot viselnek. Ez a színes folt a nőstény példányok petetartója, melynek fala szi- várványszínüen ragyog. Közeli rokona, a korai tócsarák (Eubranchipus grubií) már sokkal ritkább hazánkban. A Gyoma környéki szikes vizekben nagy valószínűséggel megtalálható a széki tócsarák (Branchinecta ferox), mely a rend legnagyobb hazai faja, mérete elérheti a 6 centimétert is.

A hazánkban nem élő sóférgek vagy más néven sórákok (Artemia spp.) a NaCl-os sós vizekben és tavakban minden kontinensen fellelhetők. Hazánkhoz legközelebb Erdélyből a széki, a tordai és vízaknai sós tavakból ismertek. Az előző fajoknál valamivel kisebb termetüek (10 mm), színük a