Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 12. (Békéscsaba, 2011)

Deli Tamás: Gyomai gyomok között - Gyomaendrőd környékének iszapgyomnövényei

Henye káka - Schoenoplectus

Az iszapnövény-társulásokra - különösen közvetlenül a víz visszahúzódását követő időszakban -jellemző a gyér növényzeti borítás. A vegetáció sajátosságai a rövid életű, kisebb csomókat képező „törpezsombékok” vagy az elterülő hajtású (régiesen ’henye’), talajra simuló növényi formák. Kezdetben a nagy, csupasz talajfelszíneken szétszórtan elhelyezkedő, előbb leírt növekedési formák kissé talán paradox módon a siva- tagok/félsivatagok növényzetére emlékeztetnek. A kisebb növekedésű kákák és egyben az iszapgyomok közül a leggyakrabban előforduló faj a henye káka. Különösen olyan helyeken képes „méretesebb” zsombékokat fejleszteni, ahol az alacsony vízborítás hosszabb ideig is kitart. A henye káka tőből, sugárirányban egyszerre sok hengeres szárat növeszt, amelyeken 2-10 szár nélküli füzérkéből álló ecsetvirágzat, illetve hosszú murvás- kodó levél foglal helyet.

A henye káka manapság még elég gyakori faj, amely nemcsak a mezőgazdaságilag megművelt területeken (rizskalickák, belvizes szántók), hanem a folyók hullámterének mélyebb, illetve a mocsarak alacsony vizű parti részein is megtalálható. Gyomaendrőd környékén szinte minden megművelt, belvizes folton és a Hármas-Körös hullámterében is előfordul és gyakori. A nagyon fajszegény területeken is rendszerint jelen van.

2|