Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 12. (Békéscsaba, 2011)
Deli Tamás: Gyomai gyomok között - Gyomaendrőd környékének iszapgyomnövényei
Magyar látonya - Elatine hungaríca A hazai négy látonyafaj közül három apró termetű, de ideális esetben nagy telepeket képeznek. A apró látonyafajaink közül a leggyakoribb a magyar látonya (Elatine hungaríca) (MOLNÁR V. A. - GULYÁS G. 2001; MOLNÁR V. A. - MOLNÁR A. - VIDÉKI R. - PFEIFFER N. 1999). Alföldi, nyárra kiszáradó pocsolyák, belvizes csupasz talajfelszínek iszapjának jellegzetes, telepes állapotban igen feltűnő növénye. A faj első példányait éppen Békés megyében, illetve Borosjenő (ma Románia, Ineu) határában gyűjtötte Kitaibel Pál, így tudománytörténeti szempontból számunkra különösen jelentős növényünk. A fajt sokáig a mediterrán elterjedésű patkós magvú látonyával azonosították, és csak a XX. század elején írták le külön fajként. Később kiderült, hogy a kelet-európai sztyepp övezetben, illetve Nyugat-Szibériában is elterjedt. Igazi ritkaságnak számított hazánkban, olyannyira, hogy az 1960-as évektől 1998-2000-ig senki sem látta, illetve nem jegyezte le (MOLNÁR V. A. - MOLNÁR A. - VIDÉKI R. - PFEIFFER N. 1999). A XX. század végi nagy esőzéseknek, a nyomukban kialakult belvízhelyzetnek és a célzott kutatásoknak (Debreceni Egyetem botanikus csapata) köszönhetően kiderült, hogy a Tiszántúlon gyakori fajnak tekinthető, de aszályos években megtalálása reménytelen, hiszen ilyenkor csak mag formájában van jelen. Japán kutatások szerint a látonyák magjai akár 50 évig is képesek megtartani csíraképességüket. Mivel a közelmúltig a nagy tavaszi és nyár eleji esőzések csak ritkán érték el a Kárpát-medencét, így várható volt, hogy hosszú időre újra eltűnnek a szemünk elől. Nem kellett azonban sokáig várni, hiszen a 2010. év különösen kedvezett az iszaplakó gyomritkaságok megjelenésének. A 2010-es évben Gyoma környékén az egyik leggyakoribb iszapgyomfaj a magyar látonya. Dévaványa és Körösladány felé inkább a hazánkban jóval ritkább, háromporzós látonyát találjuk meg nagyobb számban, de ezt a fajt is szinte minden jelentősebb belvizes folton megfigyelhetjük. Nyár közepén a magyar látonya szárazra került telepei erősen bepirosodnak, így már messziről feltűnhetnek. Hazánkban védett faj.
