Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 12. (Békéscsaba, 2011)

Deli Tamás: Gyomai gyomok között - Gyomaendrőd környékének iszapgyomnövényei

Ha a hazai iszapgyomnövényeket sorra vesszük, a legérdekesebb és az adott élőhelyre leginkább jellemző fajok kétségkívül a látonyák közül kerülnek elő. Az ide tartozó hazai fajok kizárólag az időszakosan vízzel borított, nyárra kiszáradó pocsolyákra, tavak vagy mocsarak szélére, szikes laposokra, de leginkább az időszakosan belvizes szántókra jellemzőek. Sokáig úgy tekintettek rájuk a botanikusok, mint a hazai flóra legritkább növényeire, és sok-sok szakember - főleg az apró méretű fajaikat - még csak nem is látta (MOLNÁR V.

A. 2003b).

Hazánkban összesen négy fajuk előfordulása bizonyított, nálunk minden fajuk védett. Békés megyében és egyben Gyomaendrőd határában eddig a génusz három faját találtam meg {Elatine hungarica, E. triandra, E. alsinastrum). A 2010. év rendkívül kedvező volt számukra, így pl. a magyar látonyák {Elatine hungarica) vagy a háromporzós látonyák {Elatine triandra) hatalmas telepeiben gyönyörködhettem Gyomaendrőd térségében. Ezek moha nagyságú és mohaszerü telepeket képző növények, így első ránézésre üdezöld, szürkés vagy pirosas mohatelepeknek tűnnek. A Dévaványa és Gyomaendrőd közötti belvizes szántókon a két „apró” látonyafajunk rendszerint egymás szomszédságában vagy éppen egymásba nőve fordultak elő. Együttes előfordulásuk tanulmányozása jó alkalom arra, hogy megfigyeljük a két faj telepei közötti különbségeket. Rögtön szembetűnő a színbeli eltérés. A háromporzós látonya üde zöld telepei között egészen szürkésen hatnak a magyar láto- nya foltjai. A terület kiszáradása során előbb a magyar látonya vörösödik meg, majd hamarosan teljesen elszárad. Ekkor még a másik faj zöldje kitart. Amikorra a háromporzós látonya is kiszárad, nagy valószínűséggel magas növésű, gyékényes vagy kakaslábfüves vegetáció alakul ki felettük, illetve ekkor már annyira kiszárad a terület, hogy rendszerint be is szántják.

Látonyák - (Elatine spp.)