Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 11. (Békéscsaba, 2010)

Deli Tamás: Trópusokat idéző állatok a Dél-Tiszántúlon

Paulovics Péter 1996-ban furcsa kinézetű légyre lett figyelmes a Maros mentén. Később kiderült, hogy még családszinten sem lehet az európai határozók alapján beazonosítani. Legközelebbi rokonai ugyanis trópusi elterjedésűek. A nyelesszemű legyek (Diopsidae) családjába tartozó új fajt 1997-ben írták le (Papp és társai), és az európai nyelesszemű légy (Sphyrocephala europaea) nevet kapta. Mivel ez az első európai faj, sőt az első faj, amely mérsékelt övi területről vált ismertté, világra szóló szenzációnak számított, elsősorban a szakmabeliek körében. Trópusi rokonaihoz képest mind méretében, mind szemnyelének hosszában kissé alulmarad, mégis hazánk legfurább küllemű állatának tekinthető. Az európai nyelesszemű légyről ma még nem sokat tudunk, kutatásuk folyamatban van. Érdekes kérdés például, hogy vajon hol élnek a legközelebbi rokonai; továbbá hogyan, mikor kerülhetett ide; vagy mely korból maradt fenn ez a faj? Vajon csak a Maros mentén fordul elő vagy a Tiszában és a Tisza más mellékfolyóiban él?

Életmódjáról annyit tudunk, hogy imágó (azaz légy) alakban telel át földbe vájt lyukakban vagy pl. a makói híd betonpilléreinek repedéseiben. A tavasszal előbújó legyek ősszel eltűnnek, és valószínűleg a következő generációval találkozhatunk az új esztendő nyarán. A folyó medrétől, a víztől nem mennek messzire, annak 1-1,5 méteres sávjában tartózkodnak, azaz napoznak, szaladgálnak. Legbiztosabban a meleg őszi napos időszakban találkozhatunk velük, amikor telelőhelyeikről ideiglenesen előbukkanva tömegesen jelennek meg. Az itt látható fotók 2010. október 28-án készültek, amikor egy fagyos éjszaka utáni napsütésben, a híd egyik pillérén tanulmányozhattuk és fotózhattuk őket. Igazi élmény ezekkel az apró, alig 4 mm-es legyekkel találkozni. Hazánk egyetlen védett légyfaja lett; eszmei értéke 10 000 Ft.