Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 11. (Békéscsaba, 2010)

Kókai Károly - Kotymán László - Mészáros Csaba: A Csanádi puszták emlősfaunája

Számottevőbb, emlősökről szóló információt jelen munka szerzői közöltek a réti fülesbagolyról írt cikkükben (MÉSZÁROS CS. - KOTYMÁN L. - KÓKAI K. 2003). Később Kalivoda Béla publikált a 2000-ben, a Csanádalberti kastély padlásán talált (KALIVODA B. 2009a); valamint Tótkomlóson, az evangélikus templom tornyában 2007 júniusában és októberében fellelt gyöngybagoly- (Tyto alba) köpetvizsgálatokról (KALIVODA B. 2009b). A két vizsgálati hely közül a Csanádalbertin történtek leginkább a Montág-puszta délkeleti részének (mint zsákmányejtési terület), Tótkomlós pedig a Kopáncsi-pusztának feleltethető meg, ez utóbbiba esetleg beletartozhat a Montág-puszta nagyéri területe. Természetesen a gyűjtési helytől sugárirányban az összes mezőgazdasági művelés alatt álló szántó (így a Csanádi pusztákhoz nem tartozó rész) is szerepet játszhatott mint potenciális zsákmányszerző terület. Mivel a saját köpetvizsgálatok a védett terület határain belül történtek, ezért a fajok leírásánál ezt tekintettük prioritásnak.

Jelen írásunkat emlősfaunisztikai „alaptanulmánynak" szánjuk, de szeretnénk később egy részletezőbb dolgozatot is megjelentetni a Csanádi puszták emlőseiről. Ezenkívül mindenképpen szorgalmazunk egy jóval alaposabb, több kutatási módszert is alkalmazó vizsgálódást, hiszen a térség emlősfaunája is megérdemelné a fokozottabb odafigyelést.

A terület leírása

A Csanádi puszták Makó-Rákos, Királyhegyes, Csanádalberti, Ambrózfalva, Nagyér, Tótkomlós és Békéssámson település határán, több mint 5000 hektáron terül el. Két résztelepülés (tanyaközpont) a vizsgálati területen belül található: Királyhegyes-Csikóspuszta és Tótkomlós-Nagykopáncs. A pusztafoltok között általában nagyüzemi táblás, intenzív mezőgazdasági növénytermesztés folyik. Termesztett növény a búza, árpa, kukorica, napraforgó, repce, kisebb parcellákban a zöldséggyökér és a vöröshagyma. Mindegyik pusztarész határán, illetve ahhoz közel kisebb vagy nagyobb forgalmú műút található. Legforgalmasabb a Makó-Rákost Tótkomlóssal összekötő szakasz.

A puszták lágyszárú növénytársulásai igen változatosak, amit a talaj, a térszint, a csapadékvíz és a legeltetés befolyásol. Külön ki kell emelnünk a vízborítottság igen szélsőséges változásait. Akár egy éven belül vagy az egymást követő esztendőkben hatalmas mértékben (és sokszor viszonylag gyorsan) változik a területen lévő vízmennyiség. Csapadékos években kora tavasszal akár a puszta 2/3-a is víz alá kerülhet, a gyep pár centiméternyi elöntésétől a derékig érő mocsárig. Hosszan tartó, forró nyári kánikulában pedig a Zsombékéri-csatorna