Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 10. (Békéscsaba, 2009)

Sallai Zoltán: A Körösök védett és ritka halai

Keesege - Acipenser ruthenus Linnaeus, 1758 wmm

Euro-szibériai elterjedési!, őshonos halunk. A hazai tokfélék közül a kecse- ge teljesen édesvízi életmódra tért át. Az utóbbi években nagyon megritkult, kifogható méretének korlátozása mellett további szabályozást igényelne a fogása, hogy populációi hosszú távon fennmaradhassanak. Ősi eredetét igazolja, hogy testét pikkelyek helyett csontvértek borítják. Táplálékát a mederfenéken keresi, melyet itt élő gerinctelen szervezetek alkotnak, idős példányai a 70-80 cm-es testhosszat is elérhetik. Elterjedése főként nagyobb folyóinkhoz kötött; a Hármas-, Kettős- és Sebes-Körös alsó szakaszán tudunk a jelenlétéről. Az Élőhely védelmi Irányelv V. függelékében szereplő faj.

Balin - Aspius aspius (Linnaeus, 1758)

Az európai pontyfélék egyetlen, kimondottan ragadozó életmódot folytató képviselője. Erős, kampós alsó állkapcsa alapján jól elkülöníthető a többi hazai pontyfélénktől. A gazdaságilag hasznosított fajok közé tartozik. Mérsékelten gyakori reofil faj. Fiatal korosztályú és aduit egyedei egyaránt kézre kerültek. A Hármas-Körös elnevezésű kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területnek jelölő faja. Mindegyik Körösben előfordul. Az Élőhelyvédelmi Irányelv II. és V. függelékében szereplő faj.

Kurta baing - Leucaspius delineatus (Heckel, 1843) wmm

Ritka, európai elterjedésű, védett fajunk. A faunaterületünkről származó első kurta baingot Mocsáry (1873) gyűjtötte a Sebes-Körösből, melyet nem tudott meghatározni, így a Magyar Nemzeti Múzeum állattani gyűjteményébe került, ahol Károli János határozta meg (Vutskits 1918). Apró termetű, testhossza ritkán haladja meg a 8 cm-t. Többnyire állóvizekben, mocsarakban alakulnak ki népes populációi, de alkalmanként lassabb patakokban is élhetnek önfenntartó állományai. Csapatosan jár táplálék után, melyet szúnyoglárvák, víz tetejére hulló rovarok, élőbevonat és plankton alkot. Pikkelyei lazán ülnek a bőrben, melyek kézbe véve igen könnyen leválnak. Oldalvonala mindössze az első 10-12 pikkelyre terjed ki. Védett, a Hármas-, Kettős- és Sebes-Körösben tudunk a jelenlétéről.

Sujtásos kiisz - Alburnoides bipunctatus (Bloch, 1782) wmm Európai elterjedésű, őshonos faunaelemünk. Áramláskedvelő faj, állóvizekben nem találja meg életfeltételeit. Nevét az oldalvonala mentén található dupla pontsorról kapta, melyek mintegy sujtásként húzódnak végig a testén. Táplálékában állati szervezetek és növényi anyagok egyaránt szerepelnek. Szaporodása május-júniusra esik, köves és homokos aljzatra egyaránt ívik. Kistermetű pontyféle, hossza ritkán haladja meg a 12 cm-t. A magyar törvényi rendelkezések értelmében védett halfaj. A Sebes-, Fehér- és Fekete-Körösben ritkán fordul elő.

6