Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 10. (Békéscsaba, 2009)
Sallai Zoltán: A Körösök védett és ritka halai
I A Körösök védett és ritka halai Sallai Zoltán „Az ország fölséges vizeinek partján- megállhat a magyar ember, elmondhatja, hogy régen te a mohácsi vész élőit - volt hatalmas halászata - s hogy ma nincsen, az csak másokon"mult;_íje hogy légyen, az egyedül rajta Herman Ottó A XIX. század végén lezajlott vízrendezési munkálatok, folyószabályozások hatására természetes vizeink halállománya erősen megcsappant. A mocsarak lecsapolása, valamint a lapos ártéri területek számának a csökkenése következményeként a legtöbb halfajunk elveszítette optimális életterét, ívóhelyét. Ezzel a drasztikus beavatkozással komoly károkat szenvedett természetes vizeink halállománya, melyet már a múlt században, 1876-ban Kriesch János is felismert: „Mióta a Tiszát szabályozták és szabályozzák, azóta nincsen benne hal, mert a hal ikráját inkább le sem rakja s ennek következtében kivész, mintsem hogy azt alkalmatlan helyre rakná le. ” Az eredeti állapotban fennmaradt élőhelyek számának csökkenésével feltűnően megritkultak olyan halfajaink, amelyek még a XIX. század elején - a vízrendezési munkálatok megkezdése előtt - legtöbb vizünkben tömeges meg- jelenésüek voltak. Ma ezeket a fajokat a hazai és európai természetvédelmi szervek oltalmuk alá helyezték, teljes védettséget élveznek. A védett fajok populációinak nyilvántartása nem megoldott, nem beszélve azokról a fajokról, melyeknek kicsi az areájuk, vagy az utóbbi évtizedekben váltak veszélyeztetetté, és nem szerepelnek a védett fajok listáján. Egy természetvédelmi terület hatékony védelme akkor valósítható meg, ha figyelemmel kísérjük az ott előforduló valamennyi faj populációjának változásait. 3
